Szép napot! Mi kapcsán bizonytalanodtál el utoljára? Mi ingatott meg?
Добрый день!
A munkám... Inkább úgy mondom, hivatásom kapcsán. Ugye gyerekkori álmom volt építőmérnökké válni. Igaz, akkor még teljes mértékben úgy képzeltem el, ahogy Édesapám is mívelte ezt a szakmát, ám az azóta képlékeny.
És ez az, hogy képlékennyé vált és "keresem benne a helyem". Pontosabban, nem találom és emiatt a lelkesedésem is kicsit alábbcsapott. Sőt, lehet azt kell mondjam, kiégtem kissé.
Nem tudom, pontosan mit is szeretnék kezdeni. Ugye, volt egy gondolatom, hogy Ukrajnába kéne majd menni, ami még mindig motoszkál bennem, de... Közben belekényelmesedtem az irodai létbe is, mert bár nyár vége óta eléggé ki vagyok facsarva munka terén - amit, valahol bóknak is élek meg -, azért össze tudom hozni, hogy akadjon időm más dolgokra is. Az egytelen, amire nincs már energiám, az a fránya mesterdiplomám, amit imádtam, szerettem, lelkesedtem érte, de ennek a kifacsarásnak köszönhetően, már ránézni sincs kedvem, ha hazaérek. 10-12 órák után, úgy, hogy néha hétvégén is bent voltam, nem igazán volt már kedvem hazamenni és közel ugyanazt csinálni... Elfáradtam, azt hiszem.
Úgyhogy az a terv, hogy ráhasalok jobban az edzésre, részben emiatt is született meg. Amennyire lehet elterelem most a gondolataim és igyekszek nem ezen kattogni. Decemberben verseny, utána karácsony, új év... És azt hiszem, majd akkor újra előveszem ezt a témát.
Aztán kiderül, hogy a legutóbbi apró, félszavas, félrészeg mondat, hogy: "Felmondok és tudod mit?! Valami random helyre megyek dolgozni, hagyom az építőipart a francba!", az tényleg valós volt, vagy csak a kiégés múló tünete.
A munkám... Inkább úgy mondom, hivatásom kapcsán. Ugye gyerekkori álmom volt építőmérnökké válni. Igaz, akkor még teljes mértékben úgy képzeltem el, ahogy Édesapám is mívelte ezt a szakmát, ám az azóta képlékeny.
És ez az, hogy képlékennyé vált és "keresem benne a helyem". Pontosabban, nem találom és emiatt a lelkesedésem is kicsit alábbcsapott. Sőt, lehet azt kell mondjam, kiégtem kissé.
Nem tudom, pontosan mit is szeretnék kezdeni. Ugye, volt egy gondolatom, hogy Ukrajnába kéne majd menni, ami még mindig motoszkál bennem, de... Közben belekényelmesedtem az irodai létbe is, mert bár nyár vége óta eléggé ki vagyok facsarva munka terén - amit, valahol bóknak is élek meg -, azért össze tudom hozni, hogy akadjon időm más dolgokra is. Az egytelen, amire nincs már energiám, az a fránya mesterdiplomám, amit imádtam, szerettem, lelkesedtem érte, de ennek a kifacsarásnak köszönhetően, már ránézni sincs kedvem, ha hazaérek. 10-12 órák után, úgy, hogy néha hétvégén is bent voltam, nem igazán volt már kedvem hazamenni és közel ugyanazt csinálni... Elfáradtam, azt hiszem.
Úgyhogy az a terv, hogy ráhasalok jobban az edzésre, részben emiatt is született meg. Amennyire lehet elterelem most a gondolataim és igyekszek nem ezen kattogni. Decemberben verseny, utána karácsony, új év... És azt hiszem, majd akkor újra előveszem ezt a témát.
Aztán kiderül, hogy a legutóbbi apró, félszavas, félrészeg mondat, hogy: "Felmondok és tudod mit?! Valami random helyre megyek dolgozni, hagyom az építőipart a francba!", az tényleg valós volt, vagy csak a kiégés múló tünete.
Liked by:
levendula_varázslat
Pαx Aɾƈαɳυɱ
Mátyás "tanár úr"
