@coastline#8 🇭🇺

Rocky C. Coastline

Milyen fajta fegyverek vonzanak leginkább?

Hát pont sikerült belekérdezned abba a témába, ami nálam annyiban kimerül, hogy látok egy fegyvert és felismerem, hogy mi is az. :D
Egyébként a maroklőfegyverek valamiért nagyon vonzóak, közülük is inkább a Taurus PT38S volt amit megláttam, és azt mondtam, hogy ilyennel akár a másvilágra is küldhetnek!
Nézz rá: http://www.randymays.com/TaurusPT38Sprl.jpg nem maga a merő elegancia?
Vagy... Most értelmeztem újra kérdésed, ide belefoglalhatjuk akkor a kardokat és az íjakat is ugye? Huhú!
Akkor pedig a pallos! Tetszik valamiért, hogy olyan hatalmas nagy, és olyan jó lehet vele elp*csázni az ellenséget. Bocsánat a kifejezésért, csak mindig ez fog eszembe jutni, miután van egy karakterem, amelyiknek pallosa van [Soulcalibur V], és tényleg van egy olyan mozdulata azzal a hatalmas karddal, ami teljesen olyan, mintha seggrepacsit adna az ellenfélnek. Ah, imádom!

De ilyen téren abszolút kedvenc, az Assassin's Creed-ből ismert... Na. Na? A Hidden Blade! Minden vágyam egyszer összerakni egy olyat! Vagy valahonnan szerezni, ha túl esetlennek bizonyulnék az összeszereléséhez. :D
Szóval ja, csak ennyire ismerem a fegyvereket, többet nem nagyon, de azért remélem kielégítő választ adtam. :]
❤️ Likes
show all

Latest answers from Rocky C. Coastline

Szép napot! Van olyan inaktív Ask-felhasználó, akinek a visszatérése nagy örömet okozna? Ki(k) ő(k)?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szépeket!
@MetalCastiel -nek mindig örülök, ha meg-megjelenik.
@jmillyagain - nek is kedveltem a válaszait, sőt, kérdéseit is bírtam.
@SerLauncelot -ot is jó volt olvasgatni.
Hirtelen ők jutottak eszembe, de biztos, hogy van még egy jópár személy, akiket szívesen olvastam, követtem.

Szép napot! Van olyan dolog, amit nem gyűjtesz kifejezetten, mégis mindig úgy alakul, hogy kiköt belőle nálad mindig egy újabb és újabb darab?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szépeket!
Az öngyújtók rendszeresen gyűlnek és cserélődnek nálam. Még akkor is, ha éppen nem dohányzom.

Szép Napot! Mesélj kérlek a vallásfilozófiai hipotézisről, amin tegnap óta agyalsz! Érdekelne, mi foglalkoztat ennyire.

Blankenfuere’s Profile PhotoLio Mahariel
Szépeket!
Tudom a kérdésed törétnetét! :D De egyébként egy valláshoz köthető gondolat bennem is motoszkál, azt valamennyire elmondom.
Máté 5:39: "Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is."
Ez kattogott mostanában a fejemben, amikor egy teljesen új értelmet nyert. Korábban, nagyon szolgainak gondoltam ezt a mondást és rettentően nem helytállónak, mai világunkban... De igazából, egyikben sem.
Aztán rendszeresen hallottam mostanság: "Azzal nem tudok mit tenni, hogy más, hogyan bánik velem, más mit tesz. Csak arra van befolyásom, hogy én hogyan viselkedek másokkal."
És összerakódott a fejemben, hogy valójában, mit is jelenthet odatartani a másik orczád. Az első pofon még fáj. A második is. A sokadik is. Aláírom. De mi a mentsége annak, aki a pofont adja újra és újra? Az első pofon megmagyarázható, mondjuk... A második is... De a többi? Az már visszaég az osztóra.
Persze, manapság a "minek ment oda" mondás nagyon megy. De ez ténylegesen felmenti az elkövető LELKÉT? Tényleg képes lesz elszámolni azzal, ő hogyan bánt a másikkal? Nem hinném... És akik ezt mondják, szintúgy cinkosok lesznek.
Az a "baj", hogy ebben még hiszek is. Tapasztaltam, mindkét oldalról már.
De ha nem ennyire "szent oldalról" közelítjük, akkor is azt tudom mondani: semmi nem idegesíti jobban a másik embert attól, hogyha valakit bánt, nem kedveli és az a valaki mindezek ellenére pofátlanul jól érzi magát.

View more

Szép Napot 

Mesélj kérlek a vallásfilozófiai hipotézisről amin tegnap óta

hogy nézel ki?

A profilképemen épp egy rejtek mögül nézek ki. Nem túl előnyösen... Fejbe is lőttek 3 másodperccel később, mint ahogy ez a kép készült.
Szóval úgy.

Te emlékszel azokra az időkre,amikor még vezetékes telefonok voltak,és random a telefonkönyvből kikerestünk valakit,akit nem is ismertünk,aztán felhivtuk,és amikor felvette az a személy nem szóltunk bele a kagylóba,majd folytattuk tovább a telefon betyárkodást?:D

Mi nem telefonkönyvből néztük ki, inkább ismerősöket szivattunk. De mi beleszóltunk, valami baromságot.
Erről egyébként most eszembe jutott egy történet. Jóanyám egyik nap felhívta telefonon Bátyámat, mert elvitte a kocsit és még mindig nem ért haza. Bátyám neve a történet miatt, most legyen Ádám. Innentől írom a párbeszédet. [Igen, ennek fültanúja voltam, azért emlékszem szinte szó szerint az egészre.]
- Na. Ádámkám. Hol vagy?
- Jó napot...? Itthon...?
- Itthon a fenéket! Ne szórakozzál már.
- De...
- Megmondtam Ádám, 3-kor indulnom kell, 2-re gyere haza. Kell a kocsi.
- De hát itthon vagyok! A kocsi is itt van.
- Ne szórakozz már... Kivel beszélek?
- Ádámmal!
- Na Ádámka. Itthon vagy te a fenéket! Húzzál bőrt a fogadra, ne beszélj mellé és gurimpáljál haza, de kurva gyorsan.
- Kivel beszélek?!
- A jó édes anyáddal azzal!
- De anya itt ül a nappaliban!
- Kivel beszélek!?
- Ádámmal. Kovács Ádámmal!
- Jajj... JAJJ! Elnézést én a fiamat kerestem Tóth Ádámot! Jajj ne haragudjon!
Szóval Anyám sikeresen elütött 1, ismétlem 1[!] számot, amikor Bátyám telefonszámát bepötyögte és pont egy ugyanolyan nevű, és hangban hasonlító személyt sikerült felhívnia, mint a Bátyám.
A törétnet pikantériája, hogy ezután Anyám minden "Ádám" napon felhívta ezt a férfit is felköszönteni névnapja alkalmából. <3

View more

Mit vettél anyukádnak anyàknapjára?:)

Anyám mindig azt mondta: Az lenne a legnagyobb ajándék, ha legalább ezen az egy napon békénhagynátok!
Ehhez nagyon jól illik a kedvenc képem, ami él a fejemben Anyumról, hogy ül a konyhában a sámlin, pöfékeli a PallMallt, néz rám úgy, mint Cillian Murphy mindig és osztja az észt.
Na, szóval, mindezek fényében, még gyertyát se mertem gyújtani, mert szerintem rám borította volna a szekrényt, hogy még békében nyugodni se hagyom. :D
Emlegetem eleget! Legalább most hagyjam már békén.
[Amúgy, emlegettem aznap is. Azóta is várom, mikor borul rám valami.]
Mit vettél anyukádnak anyàknapjára

Tudod hogy fent van az aki êppen ismerősöd facen,rá írsz,aztán el telik 5-10- vagy mêg több perc,és nem válaszol,ilyenkor mit teszel? Tiltod vagy nem foglalkozol tovább vele és a továbbiakban figyelmen kívűl hagyod?

5-10 perc? Hű... Nem lennék most tinédzser.

Szép napot! Egyedül utazol egy vonatkabinban, amikor is belép egy általad nagyra tartott színész/író/tudós/közéleti személyiség, és leül veled szemben. Még két óra van hátra az útból, az asztalkára letett jegye alapján ő is addig utazik, míg te. Hogyan reagálsz? Mivel töltöd ki az időt?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép Napot!
Mindenképpen igyekeznék illedelmesen köszönni, bár minél jobban rajongok az illetőért, ez annál nehezebben menne. Aztán, gyorsan kifigyelném, mennyire van kedve beszélgetni. Ha úgy látom van, akkor mindenképp elmondanám, hogy nagy rajongója vagyok és érdeklődnék, hogy mi indította el azon az úton, amin éppen halad. Ha vevő ilyenre, akkor talán azt is megosztanám vele, számomra mit jelent a munkássága.
Aztán, igazából 2 óra az baromi gyorsan el tud telni, úgyhogy, nem tartok attól, hogy ne csicseregnénk végig.
Ha viszont azt látom, hogy nem szívesen kommunikál, akkor a köszönést követően, igyekeznék úgy tenni, mint aki nem ismerte fel - nem biztos, hogy amúgy ez ne látszana rajtam - és békésen, zenét hallgatva, bámulnék ki az ablakon, miközben legalább 5-6 ismerősnek megírnám, hogy "úHÚriSteN ki ül itt".

View more

Szép napot! Mitől érzed úgy, hogy egy adott helyre/közösségbe tartozol? Hány ilyet tudnál most meghatározni az életedben?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép Napot!
Sokat gondolkoztam ezen a válaszon, mert mindig az ugrott be, hogy "eh, hát csak érzem". Ám nem olyan régen ért egy élmény, ami miatt sikerült valamennyire összerakni, hogy mi is lehet ez az "eh".
Ez pedig annak az élménye volt, hogy "én már nem tartozom ide". Ha nem gond, ezen a vonalon indulnék el.
Visszatértem az egyetemre, mert konzultálnom kellett Tanárnővel. Ahogy leszálltam a buszról és az egyetem felé vezető útra néztem, már éreztem valami furcsa űrt, ami nőttön nőtt bennem, ahogy haladtam az egyetem felé. Aztán megérkeztem az udvarra, sétáltam fel a bejárathoz és akkor tudatosult bennem, hogy itt már senki nem fog köszönni nekem. Ha rám is téved egy tekintet, talán csak azon tűnődik el, hogy nem ismerős egyik kurzusról sem az arcom és még cigizni se látott kint...
Közben ahogy néztem a bejáratot, szinte láttam magunkat, a szaktársaim, a Démonom, ahogy állunk ott, cigizgetünk, nevetgélünk. Elmúlt. Csak az emlék maradt.
Ennek köszönhetően, beérve már a falakat is idegennek éreztem. A folyosón egyedül bandukoltam, a tanári előtt egyedül vártam... Lány létemre egyedül kellett még a mosdóba is elmennem! És azt mondom "egyedül", pedig legalább 100 diák biztos volt ott aznap is, mégis egyedül voltam köztük.
Éreztem, hogy én már itt kívülálló vagyok, nem tartozom ide. És leginkább emiatt: Mert nincs egy mosolygós, vagy éppen egy, a reggellel küzdő arc, aki rámköszönjön. Nincs senki, akit megkérdezzek, hogy a büféből hozzak-e neki valamit, vagy valaki, akivel közösen ellóghatnánk egy órát.
Úgyhogy azt kell mondjam, nekem a hovatartozásom az emberek adják meg. A közeg, ahol várnak, oda tartozom.
Hogy hány ilyenem van? Hűha... Sok. Nem tudok pontos számot mondani, kb 8-9. Többnyire baráti társaságok, de pl. a munkahelyemet és az edzőtermet is ilyen helynek/közösségnek érzem.

View more

Szép napot! Szerinted a sok-sok generációval ezelőtt élő őseid büszkék lennének rád? Miért (nem)?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szépeket!
Nem. 30 éves nő vagyok, és nemhogy gyerekem nincs, de még egyedülálló is vagyok. Az akkori értékrendeket figyelembe véve, már nagyon vénlány vagyok és inkább valami fekete bárányként tekinthetnének rám. Na meg a személyiségem és a világhoz való hozzáállásom miatt is.
Hacsak, ha volt valahol felmenőim közt, egy lázadóbb természetű alak... Na ő! Ő valószínű büszke lenne rám.

+ 2 💬 messages

read all

Language: English