Volt olyan kifejezetten negatív, rossz dolog az életedben, amit utólag nem bánsz, hogy megtörtént, mert úgy érzed, tanultál belőle, több lettél tőle? Ha publikus, leírod, mi volt az és miként befolyásolt téged?
Mondhatni minden negatív élményre, rossz dologra így tekintek. Még azokra is, miket korábban előszeretettel szidtam, vagy éppen csak menekülőre szerettem volna fogni "nem az én hibám" felkiáltással. Lehet tényleg nem az enyém volt [ugye megesik az ilyen], ennek ellenére, mégis tanulhattam belőle.
A másik, hogy "semmit nem bánok". Azért az idézőjel, mert bennem is, mint mindenkiben, néha-néha feltör, hogy "mi lett volna ha", de ezt igyekszem hamar elhesegetni, hiszen ami megtörtént, az megtörtént, amit megtanultam belőle, azt megtanultam. Azon változtatni már úgysem tudok, akkor minek rágódjak rajta még? Van értelme? Nem hinném... Talán csak akkor, ha hasonló helyzetbe kerülök, és összemérem, hogy mit tegyek most másképpen, mint akkor.
Az akadályoknak, amikbe beleütköztem, a rossz élményeknek, magának annak, hogy az élet úgymond "többször a földhöz baszkodott", ezeknek köszönhetem, azt, amilyen most vagyok, ahogyan látom a világot.
Innentől kedve, azt hiszem kedvemre válogathatnék, rosszabbnál rosszabb élmények, nagyobbnál nagyobb pofonok közül, de nem fogok részletesen mesélni. Egy makacs állat vagyok, amit az élet is tud, ezért többször és jó keményen arcon vágott/vág, hogy végre már tanuljak is valamit.
Hogy miket? Megtanultam, hogyha valamit szeretnék, azért tenni kell. Megtanultam, hogy nem szabad az akadályoktól megijedni. Megtanultam, hogy vannak helyzetek, mikor a kapott pofon igenis jogos. Megtanultam bocsánatot kérni. Megtanultam megbocsátani és eltekinteni dolgoktól. Megtanultam szembenézni saját magammal és másokkal. Megtanultam örülni. Megtanultam adni, és elfogadni azt, mit kapok. És azt hiszem, még sok-sok minden van...
Persze, tanultam kevésbé pozitív dolgokat is. Ám azokat, inkább napoljuk. :]
A másik, hogy "semmit nem bánok". Azért az idézőjel, mert bennem is, mint mindenkiben, néha-néha feltör, hogy "mi lett volna ha", de ezt igyekszem hamar elhesegetni, hiszen ami megtörtént, az megtörtént, amit megtanultam belőle, azt megtanultam. Azon változtatni már úgysem tudok, akkor minek rágódjak rajta még? Van értelme? Nem hinném... Talán csak akkor, ha hasonló helyzetbe kerülök, és összemérem, hogy mit tegyek most másképpen, mint akkor.
Az akadályoknak, amikbe beleütköztem, a rossz élményeknek, magának annak, hogy az élet úgymond "többször a földhöz baszkodott", ezeknek köszönhetem, azt, amilyen most vagyok, ahogyan látom a világot.
Innentől kedve, azt hiszem kedvemre válogathatnék, rosszabbnál rosszabb élmények, nagyobbnál nagyobb pofonok közül, de nem fogok részletesen mesélni. Egy makacs állat vagyok, amit az élet is tud, ezért többször és jó keményen arcon vágott/vág, hogy végre már tanuljak is valamit.
Hogy miket? Megtanultam, hogyha valamit szeretnék, azért tenni kell. Megtanultam, hogy nem szabad az akadályoktól megijedni. Megtanultam, hogy vannak helyzetek, mikor a kapott pofon igenis jogos. Megtanultam bocsánatot kérni. Megtanultam megbocsátani és eltekinteni dolgoktól. Megtanultam szembenézni saját magammal és másokkal. Megtanultam örülni. Megtanultam adni, és elfogadni azt, mit kapok. És azt hiszem, még sok-sok minden van...
Persze, tanultam kevésbé pozitív dolgokat is. Ám azokat, inkább napoljuk. :]
Liked by:
ForestDancer