1 héten 3 napra van felosztva az edzés.

---

Az első nap a legnagyobb intenzitású, ilyenkor 2 alapgyakorlatot (guggolás, fekvenyomás) "maximumon" tolunk le. Utána kiegészítő edzés, ami 4 gyakorlat, 3x10-15 ismétlésekkel.
A második nap, kicsit lazább, ilyenkor egy alapgyakorlat (felhúzás) kerül kimaxolásra, a fekvenyomást pedig könnyű szériában csináljuk. Utána kiegészítő edzés.
A harmadik nap, amikor mind a 3 alapgyakorlat előkerül, közepes intenzitással. Utána kiegészítő edzés, csak ebben az esetben 4 helyett 3 gyakorlattal meg vagyok kímélve.
Mindezek mellé, önszorgalomból van, hogy az edzés végén tolok még egy, 2 gyakorlatos kiegészítő-kiegészítő edzést.
És természetesen az elején bemelegítés, a gyakorlatok előtt is, melegítés.

---

Számokat/kilókat, konkrét gyakorlatokat nem fogok mondani, mert 5-6 hetente változó edzéstervünk van. Ami állandó, azt meg leírtam.

---

Szóval, nagy általánosságban így fest. Emellé próbálkoztam már valahogy beiktatni a kardió edzéseket, de... Maradjunk annyiban, hogy az komolyabb szervezést igényel, mint amennyit rászánok.

View more

Szép Napot!

---

Jóanyám rengetegszer megjegyezte, amikor 5-öst hoztam haza matekból, vagy fizikából, hogy "Apád eszét örökölted". [Negatív értelemben is megkaptam, természetesen. :D] És ezt örököltem. De nem csak ilyen elméleti síkon, hanem bizony "tárgy formában is".
Tudást örököltem, Édesapámtól. Rengeteg tudást. [És még mennyi mindent nem hoztam magammal, hajjaj.] Persze, az egyik képen látszódik, hogy megbújik jó néhány új könyv is, de ne haragudj, nem szerettem volna szétszedni a polcom. Igazából a könyhalmaz jobb oldala, az szinte maj' mind tőle vannak.
Akadnak közte jegyzetek is, mik Apa kézírását őrzik. És bizony, Apám még kézzel írt[!], beköttetett diplomamunkája is nálam van! [Jobb alsó sarokban lefotóztam a tartalomjegyzéket belőle.]
Történetet nem sokat tudok hozzájuk fűzni, csak Apám mondását: Szerencsések vagyunk mi mérnökök. Gondolj bele, szegény jogászok. Állandóan változik a tananyaguk. Nekünk meg? Az épületfizika még mindig ugyanaz, mint 50 éve.

Talán valahol még megvan egyébként Nagyapám egyik évkönyve az egyetemről. Ennek egy kis pikantériája, hogy ugyanazon az egyetemen kötöttem ki én is, és nem a BME-n, mint Apa. :]

View more

Szépeket!

---

Hát, az biztos, hogy hosszúakat pislognék. Biztos, hogy elsőre félreértésre gondolnék. Véletlenül került oda, valaki másnak a táskájába akarták rakni, csak összekeverték, vagy akármi...
Aztán, ha valamiért mégis arra jutok, hogy mindenképpen az én táskámba kellett kerülnie, akkor sem magamat gondolnám a célpontnak. Főnökömre, bizonyos munkatársaimra gyanakodnék, hogy általam őket akarják valamiért megfigyelni. Ám őket is, tényleg, csak valami nagyon-nagyon merész összeesküvés elmélet következtében.
Ha valamiért mégis eljutnék oda, hogy én vagyok a célpont... Hát nem tudom. Egyszerűen nem tudok ilyen indokot, miért akarna engem bárki ilyen módon megfigyelni. Na jó, talán a nagy "oroszimádatom" félreértésre adhat okot... De szerintem ahhoz is, nagyon elvetemültnek kell lenni, hogy a fankodásomba ilyesmit belelásson bárki is.
A "ki" kérdésen annyira nem kattongnék, mert nem tudok ilyenről, hogy Mezei Jóskának juthat ilyen a kezébe. De ez meg már saját tájékozatlanságom. Szóval, mindenképpen valami állami, titkosszolgálati megfigyelésre gondolnék. Na ezért se érteném, hogy mi a fene történik.

---

Igazából, elsőként felhívnám egy kedves Barátom, hogy most azonnal segítsen, hogy mégis milyen címszóval menjek be a rendőrségre, hogy ott elmondjam, hogy:
Csókolom, tessék má' erre ránézni, hogy ezmiez és miért került a táskámba, csókolom.
Már ha ez a Barátom azt ajánlja, hogy menjek a rendőrségre. Ha véletlen valami mást mond... Nos akkor azt a mást teszem meg, legyen ez a "dobd a Dunába" vagy "hozd ide megnézzük", bármi.

View more

Szépeket!

---

Igen. Nehéz belátnom, de igen, még mindig van egy harag bennem. Szerencsére már nem annyira sok.

---

A gondolataimat mérgezi. Ha haragszom, a legkülönfélébb bosszúk fogalmazódnak meg bennem. Nem az, amikor nekem bármit is tennem kell, csak tudod azok a "jössz még te az én utcámba" féle-fajta. Ezáltal valahol rosszat kívánok az adott személynek. Végtére is, azt akarom, hogy valami érje, amiért az én utcámba kell tévednie.
Ám ameddig a harag tombol, addig ez a gondolatspirál erős. Eszembe jut, napjában többször. Aztán elhűlök magamon, hogy mikre gondolok és ettől rosszul érzem magam. És kész is van, a visszahatása a dolognak, hogy miért is mérgez belülről.
De nem csak ennyire közvetlenül mérgez. Ha haragszom, fáj valami, az úgy általánosságban is kihatással van a mindennapjaimra. Mert eszembe jut, mert elszontyolódok, vagy nem tűnik fel, mire gondoltam korábban és csak az "oktalan szorongást" érzem. Aztán a szorongásom átfut másra, beindul egy láncreakció és esetleg nem alszom emiatt. Másnap fáradt leszek, nyűgös... Szerintem nem is kell tovább mondanom.
Van, hogy sikerül elkapnom, akkor igyekszem tudatosítani magamban, hogy ne a másiknak akarjak olyan fájdalmat okozni, mint amit kaptam tőle. Igyekszem kettőt hátralépni és a saját fájdalmam vizsgálom meg. Miért fáj ennyire? Mit tettem én azért, hogy ez így alakuljon? Mit tudok tenni a későbbiekben, hogy a hasonlót elkerüljem? Stb., stb.
Ha pedig olyan a környezet, akkor kiengedem, elmondom, tombolok, ha úgy van, amennyire csak lehet próbálom kitisztítani magamból.
A végeredmény pedig általában ugyanaz. Ismerem már magam annyira, hogy mire visszatévednek az utcámba - mert mindig visszatérnek -, addigra már haragom elmúlik, vagy lecsillapodik annyira, hogy felül tudjak emelkedni rajta.
Természetesen nem azt mondom, hogy feledek. De a harag az elmúlik.

View more