@leftmyswaginbed

Min Yoon Gi ✘Suga✘

Ask @leftmyswaginbed

Sort by:

LatestTop

Őszintén szólva, a tavaly (?) karácsonyi próbálkozásom után feladtam. Akkor is kellett némi bátorság, és az a "nincs válasz-válasz" azt éreztette, hogy felesleges volt. Ezért nem mertem tovább próbálkozni. Most is három szívroham között írok, de részletkérdés.

[Im gonna be an ass again, de nem emlékszem arra mi történt tavaly és tényleg sajnálom ha megbántottalak valamivel. Nem tudom miért fél tőlem mindenki, akit itt ismertem meg, de tényleg nem kell ennyire engedni nekem, hogy figyelmen kívül hagyjalak, ha öntudatlanul megteszem.
Írj, amikor csak akarsz. Tényleg. Gyakran játszom, de az nem jelenti, hogy nem érdekel. Most is azért írok ilyen későn, mert nekiestem már Lol meccsnek, its fine.
I love getting friendships for christmas.]

Időm van. Bátorságom nincs, vagy nem volt. De ha akad hozzám hangulatod, itt, meg mindenhol vagyok.

[Ez nem hangulat kérdése, you know. I didnt know you wanted...]

Érthető, nem mostanában beszéltünk már. Próbálok jelen maradni - amennyire tudok.

[Azt is megértem, ha nincs időd foglalkozni velem, thats fine. Csak szeretném, hogy tudd, hogy sosem baj, ha felzargatsz. Im here.]

People you may like

AnitAnett’s Profile Photo Anett ^_^
also likes
ChocolateBunnyyh’s Profile Photo Stella☠️
also likes
Want to make more friends? Try this: Tell us what you like and find people with the same interests. Try this: + add more interests + add your interests

Azért azt az érdektelen részt megcáfolnám. I mean, azon emberek közé tartozok, akik 'személyesen még csak meg sem merik kérdezni, hogy hova tűntél', csak megvan magamról az a pióca-véleményem, és nem akarom, hogy ezt érezd - esetleg újra. De attól még érdekelt volna, érdekelne, hogy mi a helyzet.

[You know I dont mind talking to you.
Odakint annyira ugrándozok mások után, hogy tényleg jól esik, ha néha felkeresnek. Nem zavar soha. Never did.
Igazából olyan régen beszéltünk, hogy el kellett gondolkodnom ki is lehetsz. Im sorry, Im an ass.
Dont let me forget you.]

Hallgatsz a szüleid tanácsaira?

[Csak mivel láttam rá érdeklődést... Nem tudom miért más profilokon folyik a kérdezősködés arról, hova bújtak a szerepesek (Aki amúgy egy nagyon kerek és értelmes válasszal áldotta meg, so really, you're an MVP), de hi.
Talán pont ezért nem vagyok sehol. Mert nincs mit tennem itt. Még csak azt sem meri senki megkérdezni tőlem személyesen, hogy hova tűntem, hogy ducked is that?
Őszintén, van negyven askom és mindegyikre felváltva járok, csak mert unatkozom és nincs életem, de nagyjából mindenhol érdektelen vagyok. Nem vagyok egy szociális ember, Im scared of people, so thats about it.
Thanks for asking.
Im here.]
Hallgatsz a szüleid tanácsaira

@Eggfacedrapking

Annyira nyugodt minden. Nagyjából el tudom magyarázni a csipet csapatnak, hogy végül is a nevetséges herceg villogó kocsiban nem is olyan gáz ember, mint azt először gondoltam és még őket is megmentené attól, hogy akár egy pillanatra is fel kelljen emelni a nemes valagukat, tehát mindenki nyerne vele, ha helyettem használhatnánk futárnak. Ez úgy nagyjából még a helyén is van, a legfiatalabb kölyöktől még egy beleegyező biccentést is kapok válaszul, amit így benyalok egy sikernek. Azt meg elismerem, hogy az egész mizériát én baszom el. Egy pillanatra képes vagyok elhinni, hogy innen már nincs mélyebb, aztán betoppant a leghülyébb angyal a világon és már a harmadik szavával olyan hangzavart okoz a föld alatti kockaveremben, szinte csoda, hogy nem omlik ránk az egész berendezés és nem törnek a monitorok. Bármit mondhatott volna. Biztos annyi remek tulajdonsága van, amelyekből most egy darabig rohadtul nem fogok felhozni egyet sem, de neki egyértelműen és tisztán azzal kellett indítania, hogy ő bizony lazán lecsukhat minket, ha esetleg meggondolja magát. Nem tudtam, hogy egy retardált Mickey egeret fogadtam a szárnyaim alá, de már bánom a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán venni kéne már V-nek valami értelmes kaját és tessék, hol vagyok most? Azt itt lángoló dühhöz képest a Pokol tüze egy kellemes szauna.
-Figyelj, mi lenne, ha visszatakarodnál a kocsihoz? -Fél szemmel sandítok csak az ajtó álló szobanövényre, aki nem is tűnik nagyon úgy, mint aki ellenkezni akar a kérdésbe bugyolált paranccsal. Sokkal egyszerűbb lejátszani azt a négy egy ellen menetet, ha nem veszíti el a hitét azonnal ebben a társaságban már az első öt percben. Mármint remélem. Ki tudja mi járhat a fejében.
Nagyjából háromnegyed óra felgyülemlett felháborodásból és nyüszítésből vetődöm ki idővel, egy közepes méretű hátitáskával és egy újonnan szerzett horzsolással az arcomon. Nem nagyon magyarázom a kinevezett Luciferemnek az ügyet, csak behajítom magam az összes csomagommal a hátsó ülésre, majd keresztül fekve a kárpiton a lábammal csukom magamra az ajtót.
-Mássz be, aztán takarodjunk valamerre... - Nem mondanám, hogy kiabáltam odabent, inkább csak a frusztrációtól szorul össze a hangom a másik után szólva. Neki amúgy is kellenek ruhák, meg ki tudja milyen fontos családi képeket tart az éjjeliszekrényén, amik nélkül képtelen élni.
Elfoglaljuk magunkat, ameddig elgondolkodnak azon, hogy ki vagyok én nekik.
[This is rushed, but I don't feel like talking with somebody else xD ]

View more

Neked is külön leírom, hogy a munka miatt nem tudtam sajnos írni, habár a te reagodat már megírtam, viszont a géphez sem volt erőm oda ülni. VISZONT! Ma este elküldöm. Megfogattam, hogy mindenkinek válaszolok. Neked meg aztán főleg. Szóval ne haragudj, hogy ilyen sokat kell várnod.:c

Szerepp’s Profile PhotoJeon Jeongguk (Jungkook)
Na nézd meg kit hozott vissza comeback.
Én sajnálom, hogy eltűntem és nem is ígérem kifejezetten, hogy többet leszek, de meglengetem itt magam előtted/tetek, aztán meglátom mi lesz itt... <3
Neked is külön leírom hogy a munka miatt nem tudtam sajnos írni habár a te

@Eggfacedrapking

Szinte vicces belegondolni, hogy milyen rohadt zavaros éjszakám van. Először is combon lőtt valami szerencsétlen kezdő, aztán meg csak úgy behajított egy cellába, majd úgy konkrétan neki a falnak. Végül is a páratlan emberismerő képességeimnek hála -senki se mondja, hogy nem vagyok egy zseni- valahogy sikerült kidumálnom magam a helyzetből. Belepiszkálhattam egy konkrét őrs rendszerébe, most meg van egy fegyverem és egy elfogadható sidekickem. A kurva kényelmes autóról meg ne is beszéljük. Két dolgot halál biztosan kihalásztam a történetből. Az első, hogy legyek hálás arra, hogy általában nincs semmi gond a lábammal, mert ez a fájdalom van olyan elviselhetetlen, hogy ne felejtsem el többet. A másik meg, hogy értékeljem bármilyen melegített ülést nyomnak a seggem alá.
Az utóbbi az egyik magyarázat rá, amiért képes vagyok nagyjából a harmadik percben beszunyálni az anyósülésbe süppedve. Lecsúszok addig, hogy a térdeim érintsék a kesztyűtartót és összekulcsolom az ujjaimat a hasamon. A fegyvert, mivel nem volt jobb ötletem ahhoz, hogy hova tegyem, így inkább csak betuszkoltam a nadrágom derekába, úgy legalább neki sem jut eszébe elvenni. Amúgy sem sikerült rendesen kipihennem magam abban a retkes cellában, tehát ez az egyik legjobb helyszínváltás, ami csak történhetett.
Kivéve a satuféket. A satuféket kurvára nem értékelem.
- Te meg mégis mi a fa...-- Az én kiszaladó káromkodásomat az ő nyugodt hangja állítja meg, mire végre eszembe is jut egy kicsit körbepislogni. Ha minden igaz, akkor itt szedett fel, remek, tök jó, hogy ennyire emlékszik. Biztos az itt hagyott vérem szaga vonzotta erre. Mielőtt válaszolok a kérésére -anyád kérés, ez itt utasítgat- újra nézelődni kezdek, de most a kocsin belül. Kifejezetten éreztem, amikor arcba vágott valami kenyér szerűvel, csak nem volt elég humorom felébredni rá. Vadászatom célpontja a lábamhoz esett, eddig valószínűleg az ülésemen pihent. Gratulálok, Igazság Bajnoka, még a kaját sem tiszteled.
- Csak menj egyenesen, majd ordítok, ha el kell fordulnod valamerre. - Elmormog még valami olyasmit, hogy "értettem, főnök", mire egy kínos szájhúzást produkálok. Az első kettő még vicces volt, mert éppen azelőtt loptam meg, de most hogy ilyen sokat használja, kezd az agyamra menni. Frusztráltan szusszanok egyet mielőtt teletömném magam szendviccsel és csak azután vagyok hajlandó bármilyen kommunikációs kapcsolatot létesíteni vele.
- Nem fogok konkrét leírást mondani, mert el fogod felejteni, mire odaérünk... de rajtam kívül még hárman vannak. Szinte kizárt, hogy elsőre megkedveljenek, tehát szedd össze mindenedet amid van ahhoz, hogy türelmes legyél velük. Ezen kívül még valami hasznot is kell találnunk neked, ha már az informatika alapból kínai neked. - Újabb fél percnyi rágás következik. - A nevedet is ki kell hajítanunk, egyszerűbb ha nem azzal kell dobálóznunk. Gondolkodhatsz rajta, de semmi furcsára nem vagyunk hajlandóak, tehát ne is próbálkozz.
[ Most csak ennyi lett... im sorry... ]

View more

@Eggfacedrapking

A saját nevemre csak kíváncsiságból, a várakozási idő alatt keresek rá, de jelentősen több szövegben fordul elő. Elég feltűnő, hogy a csapatunkból csak engem ismernek igazán, ami félig elégedettséggel tölt el. Egyáltalán nem azért, mert kedvem lenne villogni vele. Ha rám koncentrálnak, akkor a többiek jobban el tudnak bújni az árnyékban, ami mindannyiunknak előnyökkel jár. Ezekhez nem kifejezetten nyúlok hozzá.
- Elvileg rendben kell lennie. Végeztünk. - Ezzel a végszóval csapok az íróasztalra, hogy aztán a karjaimmal toljam fel magam állásba, mivel az egyik lábam még mindig nagyjából használhatatlan, ha erőt akarok kifejteni vele. Felmarom a telefonom a falapról, majd a másik kellékkel együtt a zsebem mélyére rejtem. Hirtelen fordulok hátra, ami abban a pillanatban már nem tűnik olyan jó ötletnek, ahogy megpróbálok egy lépést előre tenni. Ha nem lenne abban az irányban a másik, biztosan sikerülne pofára esnem, így viszont csak a vállát fejelem meg. Naivan megtartja a súlyomat én pedig pont valami ilyesmire számítottam tőle, amikor megjátszottam a szerencsétlent. Pár csöndes pillanattal később lépek hátrébb és egy fölényes vigyorral emelem fel az új szerzeményemet. Nálam van a fegyvere, amit még ha csak agyhúzásként is, de nem félek az irányába fogni.
- Menj csak. Szükségünk lesz egy kocsira. Lehetőleg ne az legyen, amivel idehoztál, mert annál feltűnőbbek nem is lehetnénk. - Nem is próbálom meg rejtegetni a tényt, hogy tetszik, amikor én vagyok a nyeregben, tehát egy szórakozott mosoly kíséretében legyezem a csövet az ajtó felé, kicsit siettetve a lépteit. Nem fogok rálőni, ezzel pedig neki is tisztában kell lennie. Nem sebesíthetünk meg senkit szórakozásból, ez például egy elég egyértelmű szabályunk, egyike azoknak, amiket korábban már meg is említettem neki.
[ Azért mégsem ugrottam olyan nagyot, van neked itt mire reagálni így is xD <3 ]

View more

@Eggfacedrapking

Felkapja a fejét, nekem pedig öntudatlanul vigyorra húzódnak az ajkaim. Soha nem hittem volna, hogy rácsok mögött fogok mosolyogni, de most úgy isten igazából képtelen vagyok megállítani az ingert. Meglepődött igen, de mintha valami számára ismeretlen tűz is gyulladt volna odabent, ez pedig egyértelműen összezavarja. Egy kegyetlenül vakmerő próbálkozás volt ez tőlem, de megint nem kellett csalódnom az emberismerő képességeimben. Furcsa belegondolni, de mi sosem voltunk gyilkosok és sosem adtuk el a titkainkat pénzért. Előttünk mindig minden szerencsétlen egyenlő volt és a próbálkozásait elnézve neki éppen egy ilyen újraindításra lenne szüksége. Pont ezért nem is nagyon figyelek a szabadkozására, mire a végére ér már úgysem lesz fontos belőle semmi. Mivel látja a szürkét, nem kell győzködnöm hozzá. Mint egy dominó, megy ez magától, csak egy kis lökés kell az elején.
- Kapsz másik szabályokat. Ne engedd el magad ennyire. - Nem kedvelem a kézfogásokat és nem is vagyok hozzájuk szokva, tehát az egyezségünket egy tenyérbe csapással pecsételem meg. Az előző vigyor emléke még fellelhető az arcomon ahogy teszek egy fél lépést hátra és a fejemmel a cella ajtaja felé bökök.
- Engedj ki innen. Van egy ötletem.
- - - - - - -
Szinte túl nagy örömmel csapódok be a kamerákat vezérlő számítógép monitorja elé. Mivel újdonsült bűntársam van olyan szíves és megosztja velem a jelszót, így ki is hagyhatom az egyik leghosszabb lépést a procedúrából. Megjegyzi, hogy pont ennyit tudott segíteni, ez meg körülbelül semennyire nem lep meg, egy kezdőnek én sem mondanék el ennél többet. Ami a felvételeket illeti, túlságosan egyértelmű lenne, ha csak azokat tenném semmissé, amiken megjelentünk, így az egésznek mennie kell. Bele fog telni egy kis időbe, mivel ez a szar úgy tűnik túl sok adatot tárol, de mindent a szabadságért.
- Hé, délután elvettétek tőlem a cuccaim. Volt a zsebemben egy kábel meg a telefonom, azok most jól jönnének. -Egész idáig mögöttem állt és egy büdös szót sem szólt arra, amit csinálok, tehát vagy nem érti, vagy egyszerűen megbízik bennem. Akármelyikről is van szó, hálás vagyok, hogy nem kérdez rá, mert sokkal több időbe telne elmagyarázni. Türelmetlenül dobolok az ősrégi egér műanyagján és pár fogamat az alsó ajkamba mélyesztem, ameddig nem tűnik el a művelet menetét mutató idegesítő kis ablak.
- Mi a neved...? -Jó lenne, ha ezt csak úgy ismerkedés céljából kellene feltennem, de a videókon kívül még van pár anyag, amit el kell engednünk. Mindent, amiben Mr. Igazság Bajnokának a neve szerepel. Egy teljes RESETet kell nyomnunk az életére és ehhez kell az is, hogy innen teljesen kitörlődjön. Kim Namjoon, hah? -Az Igazság Bajnoka jobban illik hozzá- Amúgy sincsen sok találat rá.
[ Folyt ---> ]

View more

@Eggfacedrapking

Furcsán rideg éllel hasít a gyomromba a teljes nevem emlegetése. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy esetleg megváltoztatom, vagy egyszerűen több figyelmet fordítok az eltitkolására, de az igazat megvallva nincs bennem annyi, hogy ezt is elhajítsam. Kell valami, ami emlékeztet, hogy miért vagyok itt ahol most. Na meg az sem utolsó, hogy ezzel sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom a családomnak csúfolt idegeneket. Nem velejéig rossz, hogy megtartottam magamnak.
Egy nyűgös sóhajt hallatva szorítom össze a szemhéjaimat, majd mivel úgy kellemesebb a létezés, lehunyva tartom őket. Szeretném ugyanerre fogni azt is, hogy még mindig az álmosságtól rekedtes a hangom, de nem csak ez áll a háttérben. Nem kérlelt, nem ajánlott fel semmit cserébe és mégis meggyőzött ez a rohadék. Egy naiv barom, de a szíve valahol a helyén van, ez pedig mégis szimpatikusabb, mint a főnyomozó esetében. Talán ha elég jól rakom össze azt, ami történt, kezdhetünk valamit a helyzettel.
-A bátyámnak köszönhetem... - Szinte reflexszerűen, halkan vágok bele a lényegbe, mégis úgy, mintha tartanék tőle, hogy bárki meghallja a mesémet. Annak ellenére, hogy három kilométeres körzetben nincs egy éber lélek sem rajtuk kívül. Most basz arcon a paranoia. -Benyelt valami nyavalyát. Sosem érdekelt mi volt az, tehát már nem is rémlik a neve. Nem sajnáltam volna, ha így megy el. Az anyám nem így volt vele... A rohadt életbe... - Csak kicsúszik belőlem egy káromkodás, ahogy jobban átgondolva felmérem, hogy mekkora barom is voltam évekkel ezelőtt. Szabad mancsommal frusztráltan túrom fel a frufrumat és finoman meg is rántom a tincseim, hogy észnél tartson. -Sosem hallottam bőgni kölyökkoromban, de aznap este mintha nem is saját maga lett volna. Kellett volna egy műtét, amire meg szükség van pénzre, tudod jól hogy működik ez. Egy jó tévére sem volt pénzünk sosem, de mintha ő jól tudta volna, hogy elér valamit, ha felhív engem. Üvöltött, hogy most mégis mit tegyen? Nekem pedig volt egy ötletem... -Ennél a pontnál koppan egyet a homlokom a fémcsövön. Szinte rosszul vagyok attól az irgalmatlan szégyentől, ami égeti a bőrt az arcomon. -Tehát bemásztam a bankunk rendszerébe és elértem, hogy legyen mit elköltenünk. Elbasztam. -Újabb koppanás. - Mint később kiderült, apám éppen akkor volt műszakban odabent, ő hívta rám a zsarukat. A többit már valószínűleg ki tudod következtetni...
A sztorizás végeztével engedem meg újra a szemeimnek, hogy fény érje őket, azonban a férfi irányába sandítva csak ekkor tűnik fel, hogy milyen kényelmetlenül közel is volt eddig. Viszont ahelyett, hogy hátravetődnék, inkább makacsul állom a tekintetét.
-Idefigyelj... Nem mentem ma vissza, tehát azok a gyökerek már biztosan a nyomaimat keresik. Mivel nincs mivel odaszólnom, hogy álljanak meg, van egy ajánlatom:
Gyere velünk...

View more

@Eggfacedrapking

-Hé... - A hangom felé pont olyan halk, mint amilyen meggyötört és az igazat megvallva kizárt, hogy ezt így terveztem volna. Akárhogy is, elég volt ahhoz, hogy felhívjam az amúgy is rám összpontosuló figyelmét. Megváratom kissé, mert feltápászkodni a földről nem tűnik olyan egyszerű mutatványnak, mint ahogy fordított esetben történt. Tenyereimet szorosan a kőnek préselem, az ép lábam segítségével pedig valahogy fél útig gond nélkül elérek, ekkor pedig a másikkal is bele kell segítenem a mozdulatba. Kiszalad belőlem egy fájdalmas nyögés, de ez a kellemetlen inger segít kimosni az álmot a szemeimből. A járással még vannak problémák, de azt a rövid távot képes vagyok megtenni, ami ahhoz kell, hogy el tudjak helyezkedni vele szemben. Ekkorra már komolyan gondolkodhat azon, hogy ezúttal miféle sértést akarok a képéhez vágni, én pedig nem hibáztatom érte. Fél kezem ujjai ezúttal a hideg fémet ejtik csapdába, szabad karom viszont könyékig a rácsok másik oldalára kerül, jelt adva arra, hogy vonszolja már közelebb magát egy kissé.
-Gyere ide.
Szinte pofátlanul szenvtelenül adok neki parancsot, amire először a szemöldökét is felhúzza. Véleményem szerint elég nyugodtnak tűnök, hogy ne kelljen gyanakodnia rám. Beletelik pár türelmetlen intésbe mielőtt felemelné a nemes valagát, az eddig szorongatott bögréjét pedig letenné a helyére. Lassan csoszog közelebb, mérlegelve, hogy megkattantam-e. Amint elég közel kerül ahhoz, hogy egy kis nyújtózkodással elérjem a gallérját, hirtelen utána is kapok. Görcsösen marom el, de mielőtt értetlenkedni kezdene demonstrálom is, hogy mire jó ez az erős fogás. Egy durva rántással a fejét indítom meg a rács felé és addig nem vagyok elégedett, ameddig a koponyája nem ütközik nagy csattanás következtében a rudakkal. Ekkor szabadon engedem.
-Ezzel kvittek vagyunk. -Csak egy halvány félmosolyt engedek meg magamnak, mivel jelenleg nem tartozik a céljaim közé, hogy újra felcsesszem. Akár mormog az orra alatt, akár nem, egyértelműen éberebb lett ő is, ami pont jól jön a következő témához.
-Figyelj, nem vagyok biztos benne, hogy mi az, amit el szeretnél érni idebent. Nem tudom, mi járt a fejedben, mikor először felhúztad magadra azt a ronda egyenruhát, de a nyakamat adnám rá, hogy idebent mindenki leszarja az ambícióidat. Szép dolognak hangzik, hogy te látod a szürkét, de semmit sem ér, ameddig mindenki más feketében lát. A való életben nem azt ítélik el, hogy miért fogtál kést, hanem a gondolatot, hogy abban a pillanatban úgy érezted, meg kell fognod. - Arcom idővel döntöm a csőnek, ami elég hűvös ahhoz, hogy végig nyugodt állapotban tartson. Ha beszélgetni akar, itt az esélye.
-Akár megmentettem valakit, akár nem, ide - Nyomatékosítva kocogtatom meg a fémet. - való vagyok. A mi igazságunk nem egyezik az övékkel. -
Várjunk, most többes számban beszéltem?
[ Now this thing, I'm proud of it QAAQ We can bond ]

View more

@Eggfacedrapking

Igazából várható volt, hogy előbb utóbb több is kicsúszik belőlem, mint amit meg kellene engednem magamnak, viszont az sem kifejezetten segít a helyzeten, hogy a másik partner benne. Felment bennem a puma, a fejembe pedig a gőz, ő pedig pont olyan hévvel védi a saját álláspontját, ahogy én azt próbálom a földbe döngölni. Valahogy úgy a felénél, mikor már mind a ketten felállunk és egyenesen egymás arcába kezdünk hörögni, egyértelműen kicsúszik a kezünk közül az irányítás. Ott már nem az volt a lényeg, hogy logikusan gondolkodjunk és ésszerű érvekkel álljunk elő. A cél az volt, hogy ki tudja jobban megijeszteni a másikat a mélyebb hangjával és a hosszabb mondataival. Nem vagyok biztos benne, hogy mit is vágok éppen a fejének, de valószínűleg az ismételt ellenkezés éri el nála, hogy a tettek mezejére lépjen.
Egy egészen rideg impulzus szalad végig a végtagjaimon, mikor a hátam a hideg kőfalnak kenődik és a koponyám is koppan fölötte. Érzem, hogy a térdeim feladják pár pillanatra a szolgálatot és ha nem tartaná ilyen görcsben a pólóm nyakát, egészen biztosan a földre esnék. Ha az volt a célja ezzel, hogy végre befogjam és figyeljek rá, akkor sikeres volt a küldetése. Öntudatlanul összpontosítom minden használható érzékszervemet az arcára és a szavaira, talán most először jegyzek meg minden egyes hangot, ami az ajkai mögül kiszökik. Tehát átlátott rajtam. Mégsem olyan idióta, mint amilyennek elsőre tűnik.
Nem nyitom válaszra a számat -nem is tudnám-, a hátrálásból ítélve pedig pont ő is ugyanennyit vár el tőlem. Mindkettőnknek kell idő ahhoz, hogy a maradék frusztrációt lenyelhessük, ezért Igazság Bajnoka az ajtó felé indul, én pedig megadva magam a gravitációnak egy fájdalmas szisszenés kíséretében lecsúszom a padlóra. Az itt töltött pár órám alatt most először érzem úgy, hogy képtelen vagyok gondolkodni. Mintha valami idióta hiba lépett volna fel a belső rendszerben, viszont az képtelen lenne újraindítani magát. A szokásostól eltérően ez most nem idegesít, inkább csak megzavar. Üresen húzom közelebb magamhoz a lábaimat, pont annyira szorítom őket a testemhez, amennyire a fájdalom megengedi. Az ujjaim a bokáim köré kulcsolódnak, a homlokom pedig a térdeimen talál magának helyet. Bár van ágyam, de mintha nem lenne erőm elmászni odáig. Ebben a pozícióban nyom el az álom.
Órák telhettek el, mióta sündisznót kezdtem játszani a padlón, ami nagyjából... éjfél utánra teszi a furcsa csoszogás hangját, amire felébredek. Túlzás azt mondani először, hogy felkelek, mert az ébrenléthez kell egy minimális éberség, ami nekem akkor még nem volt meg. Kábán figyelem a homályos filmet, amin egy magas alak behordoz magával egy széket, amit a cella rácsaitól nem messze helyez le, majd eltűnik. Nem sokkal később pedig újra megjelenik egy erős illatú fekete folyadékot tartalmazó bögrét szorongatva.
[ Folyt ---> ]

View more

@Eggfacedrapking

Eddig eszemben sem volt különösebben figyelni a kinézetére, de most, ahogy az ingert próbálom meg visszafogni arra, hogy az arcába köpjek, van elég időm ráfókuszálni. Bár senki sem ejtette el, mint tényt, de én halál biztos vagyok benne, hogy nem sok bűnözővel volt még dolga. A röhejesen aranyos arcát elnézve nem is nagyon bízik benne senki, hogy rendes munkát képes végezni és a kínosan egyértelmű próbálkozásait átélve valószínűleg ezzel ő is tisztában van. Mindenki szemében megbukott, mielőtt egyáltalán csinált volna valamit, tehát minimum az egyik családtagja kolléga lehet. Túlságosan lefoglalja, hogy jó ember legyen, ahelyett, hogy normális rendőr lenne, az pedig, hogy megpróbál bízni bennem, megint a szarul végzett munkájának a végeredménye. Nem csodálkoznék, ha azonnal búcsút kellene intenie az álmainak, amint engem kihalásznak innen. Sajnálni azt eszemben sincs, csak viccesnek találom.
-Biztosan nem hagynak cserben a tárgyalásodon. -Ennyit sikerül elkapnom abból a szövegből, amire még annyira sem figyelek, mint bárki máséra idebent. Ennek ellenére ez a mondat pont elég ahhoz, hogy kinyomjon belőlem egy gúnyos szusszanást, ami után egy kellemetlen vigyor is marad az ajkaimon. A fejemet egy tömény nyűggel teli mozdulattal dobom hátra addig, amíg a koponyám nem koppan a mögöttem lévő falon. Szép élete lehet, ha megpróbálja ráhúzni a saját sémáját másokra is. Drágalátos igazság bajnoka kétségbeesetten kapálózik azért, hogy legalább egy pislantásnyi bizalmat adjak neki, tehát akkor sem áll le a szófosással, mikor már egy jól látható grimasszá torzul az arckifejezésem. Végig jópofizik velem, puha helyekért tapogatózik, amiknél jól megragadhat és leránthat magával. Remélem nem kell magyaráznom, hogy miért nem hatódok meg a próbálkozásain. Akkor viszont egyértelműen kattan bennem valami, amikor van pofája felnevetni.
Eddigi szenvedő pozíciómat lassan előre dőlve váltom fel. Begörnyedek addig, hogy meg tudjam támasztani a térdemen a könyökeimet, így pedig pont egyelő magasságba hozva az arcunkat. Csak pont annyira hajolok közel hozzá, hogy számomra ne legyen kényelmetlen, ellenben neki eszébe se jusson akár egy pillanatra is elpislogni, amíg neki dumálok.
-Nézd... - Mélyebben, szinte egy felébresztett oroszlán vehemenciájával suttogom felé a szavakat, hogy tudja, senki másnak nem szánom ezeket, egyedül az ő irritáló fejének. - Nem érdekel, hogy mit próbálsz meg elérni nálam. Leszarom, ha megsajnáltál, azt meg még inkább, ha rajtam keresztül próbálod demonstrálni milyen jó ember is vagy. Nem emlékszem mikor nyújtottam a kezem segítségért, tehát ha lennél olyan szíves engedd el végre a fenébe. Ha pedig arra számítottál, hogy könnyek között a múltamról fogok neked beszélni, akkor itt az ideje, hogy visszatérj a valóságba. Ne rám kend azt, ami még a naiv kiskölyökből maradt. A saját munkádat végezd, ne az enyémmel foglalkozz.
[ Yep, ennél már csak jobb lesz, I promise xD <3 ]

View more

(Nehezebb lesz téged megnevelnem, mint hittem :3 Szarkazmussal nem állhatsz ellen sokáig egy olyan policemannek mint én *ego* Alig várom, hogy holnap legyen, ja várj, az van c:)

Eggfacedrapking’s Profile PhotoKim Nam Joon ☆ RM ☆
[ Látom benned a potenciált, csak keverd ügyesen a lapjaid és idővel talán megengedem, hogy beszélj hozzám c:
Holnap pedig akkor van, amikor felkelek, ne zavarj itt össze xD ]

@Eggfacedrapking

Ha már róla van szó, úgy tűnik egy kegyetlenül morcosnak tűnő haverját is elhozta látogatóba. A felvezetésből és a ronda köpenyből orvosnak tűnik, beljebb csoszogva pedig az undorító kórház szagáról már lehetetlen eltéveszteni. Nem vagyok benne biztos, hogy zsarukám úgy alapjáraton sajnál-e, vagy esetleg csak bűntudata van, hogy figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott rám, de minél többet gondolkodom az indokon, annál inkább felbassza az agyam, hogy üvegnek néz. A doki viszont egyáltalán nem így volt vele. Úgy szúrta bele a combom hátuljába azt az átkozott csipeszt, mintha csak mélyíteni akarná az amúgy nem olyan vészes sebet. Egyáltalán nem értékelte az orrom alatt elmormogott káromkodásaimat, csak még jobban utálja a sorsot, hogy pont az én pofám elé dobta. Mindent meg is tett, hogy megkeserítse azt a kemény tíz percet, amit velem kellett töltenie. Így is gondolom, hogy a lehető leghamarabb szabadulunk meg egymástól és elvileg nyugalomnak kellene lennie innentől, kivéve, hogy nincs. Neki aztán tényleg a nyakamba kell lihegnie, igaz? Nem hinném, hogy ez is része lenne a munkájának.
-Ah, beszélgetni... - Szenvtelenül morranok az irányába, ahogy megejtek egy gúnyos félvigyort a figyelemfelhívó technikájára. Vissza kell fognom abból a tömény szarkazmusból, amit képes lennék a képébe öklendezni. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy megrettenne tőle, csupán megfelelő célpont arra, hogy a minimális frusztrációmat kiadjam rajta. -Nézzük csak, előbb dugnám fel magamnak a saját karomat.
Az egyértelmű ellenkezést figyelmen kívül hagyja (nem is értem miért gondoltam, hogy számít valamit a szavam ebben az épületben) és a következő pillanatban fülsüketítő nyikorgással tárja ki újra a cella ajtaját, majd mint aki hibátlanul végezte a dolgát lábal be elém. Semmi veszélyérzete nem lehet, vagy továbbra is védtelennek nézhet, mert a lehető legrelaxáltabb ábrázattal guggol le az ágykeret mellé és ugyanazzal a tekintettel sandít fel rám, amitől már órák óta a hideg futkos a hátamon. Kibaszott hosszú két nap lesz ez.
-Mi a francot akarsz még...?
[ Nem lett olyan jó, mint a kezdésem, de remélem elfogadod a szarkazmusom <3 ]

View more

@Eggfacedrapking

A nagy szájhúzgálás ellenére, amit a kifejezetten -nem- udvarias kérésemre kapok úgy tűnik, hogy felfogja a dolog súlyosságát, így félreáll és bemászik mögém a hátsó ülésre. Persze egyből kapom a "legyél jó, kisfiam" tekintetet, de őszintén, szerinte mit tudnék kezdeni hátrabilincselt kezekkel és fél lábbal? Jobb esetben megrúgom, de azután mi lesz? Nem tudom mennyire néz engem teljesen elmebetegnek, de azért még én is fel tudom mérni az esélyeket. Bár elgondolkodom azon, hogy mégis leírom magam egy idiótának, amikor az apró üveg egy reccsenéssel az aszfaltnak esik. Egy balfasz kapott el. Az egész banda rajtam fog röhögni, amit kiszedtek innen.
Mert ki fognak.
Ez az első alkalom, hogy valakinek sikerült berángatnia, de az élmény körülbelül ugyanolyan nevetségesen egyhangú, mint az összes elbaszott akciófilmben, amin unalmamban végigrágtam magam. Idebent rohadtul nem ismerik a színeket, a vallatásra szánt kis szobának csúfolt lyuk pedig pont olyan átható bűzzel van átitatva, amire lehetetlen nem koncentrálni. Ez párosítva az idegbeteg főnyomozóval, akinek várhatóan nagyobb a hangja, mint a harapása, egészen kellemetlen élményt okoz. Az igazat megvallva az egész szarság alatt egy iskolai tanácsadáson érezem magam, mintha ez a faszi tudná, hogy mi mindent csináltam és nekem csak egyet kellene értenem vele. Nem figyelek rá különösebben, pont annyit kap tőlem, amennyi eddig is tudható volt rólam, a maradék prédikálást pedig a körülöttünk lévő falak megfigyelésével töltöm, a hangját háttérzajjá kicsinyítve.
Körülbelül egy százaléknyi eredményt elérve, legyőzötten ront ki a szobából az idősebbik jelenlévő, engem pedig előzékenyen ránt talpra Mr. Ajtónálló, hogy az épület hátsó részébe csoszogjon velem. Az ellenkezés legkisebb szikrája nélkül foglalok helyet a rácsok mögött fellelhető retkes matracon, majd egy fájdalmasabb nyögés kíséretében hátrébb is húzódok, hogy a hátamat a hideg kőnek dobhassam. Tehát ez lesz pár napig. Kifejezetten melegebb van itt, mint abban a romos pincében, ahol általában össze szoktunk gyűlni, de még mindig rohadtul hányingerem van a falak színétől és a megtört életek szagától, ami továbbra is belengi az egész helyet. Talán egy napig fog nekik tartani, hogy minden kamerához hozzájussanak, onnantól pedig gyerekjáték lesz még egy tervet is összekaparniuk ahhoz, hogy röhögve megszöktessenek. Ha minden jól megy, maximum két nap múlva már a felvert port sem láthatják utánam, addig viszont el kell viselnem ennek a baromnak a fürkésző tekintetét, amivel már a vallatás óta illet.
[ Folyt ---> ]

View more

(Majd én utalok máshogy mert alapjáraton nem E/2-ben szoktam de láttam hogy itt fent népszerű szóval... xD Ezzel éreztetem, hogy Daddyjoon-é vagy :3)

Eggfacedrapking’s Profile PhotoKim Nam Joon ☆ RM ☆
[ Én túl swag vagyok, hogy megváltoztassam a szokásos stílusom :]
Oooh, nem emlékszem, hogy csak úgy elfogadtam volna egy nyakörvet. Szóval meséld csak el, ki döntötte el hogy a tiéd vagyok?~ ]

(Oh dear, ez így tökéletes, ahogy van, kreatív vagy ❤ Nem kellett volna eddig fentmaradnod miattam, az alvás azért fontos qwq *patpat*)

Eggfacedrapking’s Profile PhotoKim Nam Joon ☆ RM ☆
[ Rájöttem, hogy túlságosan szeretem rosszfiúvá tenni D boyt és tegnap bele is futottam egy egész jó AU videóba...~ De megnyugtat, hogy tetszik, nem kell elásnom magam QAQ
You cant tell Yoongi what to do. Ha Yoongi fent akar maradni megírni a választ neked, akkor fent fog ˇ^ˇ ]

@Eggfacedrapking

és a lábamon a furcsa véletlenek következményeképp keletkezett lőtt seb sem vérezne mint az állat. Figyelmeztető lövés nélkül tüzelt rám, tehát vagy kezdő, vagy kellően baszom a szemét ahhoz, hogy ne hagyjon rohangálni. Akárhogy is, legalább addig kinyithatná a száját, amíg feleslegesen becipel.
-Hé, játsszunk valamit. Például azt, hogy esetleg nem szarod le, hogy elvérzek mielőtt bárhová is vihetnél! - Csak nem hagyom abba. Ha felidegesítem, nekem az is rendben van. Amúgy sem csinálhat velem semmit, amíg a törvény nem hatalmazza fel rá. Az meg valljuk be, rohadt kevés.
[ Hajnali fél négy van, megdöglök és fáj a hátam, szóval sajnálom, ha értelmetlen lett helyeken <3 Csak kérdezz, ha nincs valami a helyén oké? T.T
Yoongi can finally sleep now.]

Next

Language: English