Szép napot!
Köpni-nyelni nem tudnék, ha betoppanna mellém a kabinba Arnold Schwarzenegger. Bakancslistás pont, hogy találkozhassak Vele.
Az angolom közel sem tökéletes (fordítani jól tudok, de beszélni nem), viszont most tegyük fel, hogy gördülékenyen menne a társalgás. Elbeszélgetnék Vele arról, hogy honnan indult és hová jutott (tudok már ezt-azt róla és az életútjáról, de érdekelne bővebben is), meséltetnék vele sztorikat a forgatásokról, vagy épp' az edzésről (párat már ismerek), de bármi másról is. Kifejezném az elismerésemet mindazért, amit elért, főleg úgy, hogy szegénységből és egy Őt és testvérét terrorizáló apa mellől kellett kitörnie. Azért is elismerésemet fejezném ki, hogy mindjárt 77 évesen is edz még, sőt, a szívműtétei után is egyből ment vissza forgatni is, edzeni is (amik talán merész vállalkozások voltak, de befogom, mert én is ilyen kockázatvállaló, meg nyugtonmaradni képtelen típus vagyok), egyszóval hogy nem hagyta el magát sosem. Nemrég kapott pacemakert, de a nyakamat rá, hogy most sem maradt nyugton, amint kicsit is jobban lett. 😁 Megvitatnám vele, hogy nagyon inspiráló a kitartása és az, ahogyan megvalósította az álmait, valamint az a mentális erő is példás, amivel kezelni tudta/tudja a traumákat, amiket az apja okozott neki. Egy interjúban mondta, hogy a testvére az apjuk miatt halt meg, azonban ami Meinhardot meggyengítette, Őt éppen az a kemény bánásmód tette azzá, akivé vált. Komoly, mennyire különbözően tud hatni egyazon dolog két emberre. Kérnék Tőle autogramot is.

View more

Szép napot!
Olyan 10-11 éves lehettem, amikor néhányszor felmentünk a lépcsőházunk legtetejébe, a lépcsőházakat összekötő átjáróba, aztán egyszer nyitva találtuk a tetőre vezető ajtót. Naná, hogy kimentünk. Ott járkáltunk, meg a kilátást néztük (semmi extra, panelrengeteg), majd közelebb merészkedtem a tető széléhez és lenéztem. A Gergő cimborám mondta, hogy menjünk mégközelebb, aztán hogy üljünk oda. Le is ültünk úgy, hogy a lábaink a mélybe lógtak, majd megkérdezte, hogy fel merek-e állni? Fogalmam sincs hogyan tettem meg, mivel már akkor is tér- és mélységiszonyom volt, viszont hajtott az izgalom, szóval felálltam. Centik választottak el a peremtől, simán lebillenhettem volna, ami majdnem sikerült is, amikor lepillantottam a mélybe, mert majd' leszédültem. Ő is felállt és lenézett. Akkor csak a szerencsén múlt, hogy nem zuhantunk nagyjából 30 métert. Ezen az élményen felbuzdulva ismételni akartunk, de a következő alkalmakkor, amikor próbálkoztunk, már zárva volt az ajtó, ami a tetőre vezetett, szóval a sors óvott minket, mert meglehet, hogy egyszer rossz vége lett volna a merészségünknek.

View more

Szép napot!
Pótolhatatlan dolgot nem, de azért így is bosszantó volt kicsit, mert vehettem új mp3-lejátszót.
Hajnalban indultam a suliba (szatyor is volt nálam), majd anyám a kezembenyomta a szemetet, hogy a lifthez menet dobjam be a szemétledobóba. Persze szokás szerint el voltam kalandozva, meg félig még fel sem voltam ébredve, de hívtam a liftet, közben beléptem a ledobóhoz és ledobtam a cuccot. Leértem, kiléptem a lépcsőházból, elballagtam a buszmegállóhoz, majd az érkező buszra felszálltam és leülve az ölembe vettem a csomagomat. Lenéztem és farkasszemet nézett velem a szemetesszatyor! 😂 Egyfelől jól szórakoztam az idiótaságomon, másfelől anyáztam, mert ez egyet jelentett azzal, hogy a holmimat dobtam le a konténerbe. Annak már búcsút inthettem, mert általában olyan 6 körül jött a kukásautó, én meg a buszon ültem és esélyem sem volt visszamenni, meg őszintén szólva a rosseb turkáljon könyékig a rohadt dinnye, használt pelenka és egyebek közt. 😁 Többször is megesett, hogy majdnem megsétáltattam a szemetet, de a cuccomat szerencsére csak akkor 1× dobtam ki.
Máskor is dobtam ki szétszórtságból kifolyólag olyat, ami nem volt szemét, de azok is pótolható dolgok voltak.

View more