Az ilyesfajta embereket az eletem soran ignoraltam, nyilvan kapcsolatot teremtettem veluk, mig nem tudtam, hogy ilyenek, szoval a valaszom az az, hogy nem.
Szóba állnál olyannal, akit éveken keresztül barátnak tartottál, meghallgattad minden problémáját, vígasztalni próbáltad, ha rossz kedve volt, de amikor neked van valami bajod, akkor eltűnik?
Nos ez kemény dió.... nyilván rá vágnám hogy nem,de ha belecsöppenek egy ilyen helyzetbe akkor félreteszem a sértettségem és állok a rendelkezésére (gyerekkori barátság,már -már testvérként szerettük egymást)
Az ilyet szimplán le kell építeni, nem barátnak való fajta. Havernak esetleg, naponta egyszer válaszolni, felszínes kapcsolatot kialakítani, a komolyabb kérdéseire nemtudom vagy valami felszínes szart válaszolni, hogy érezze nem vagy lelki szemetesláda, amibe minden szarját, nyűgét-baját öntheti bele.
