Szerintem a klasszikus értelemben vett parentifikáció azokban a családokban tud megnyilvánulni, ahol van kisebb testvér, és szerintem valamilyen mértékben még normális is, mert ha kint van az idősebb tesó négy kereke, jogosan várják el tőle, hogy néha segítsen: Vigyázzon a kicsikre, tanuljon velük, kísérje el őket suliba, stb. Szerintem a probléma ott kezdődik, amikor erre azért van szükség, mert a szülő valamiért lóf@szt se csinál, vagy egyszerűen csak szarul van beosztva az egész, és az idősebb gyerekre tényleg nagyon sok feladat hárul, ezáltal pedig felborulnak a szerepek.

---

Na, nekem nincs se fiatalabb, se idősebb testvérem, tehát ilyesmiről nem igazán beszélhetek, viszont láttam, hogy néhányan ettől függetlenül is tudtak értelmezni a kérdést a saját helyzetükre vonatkozóan, szóval LEHET, hogy én is tudom. Azt hiszem, hogy mivel egyedül nevelt fel édesanyám, valamennyire tőlem is elvárt dolog volt, hogy "értelmesebb" legyek és ne egy hülyegyerek társaságát nyújtsam. Abban a korban, amiben vagyok, már nem annyira értelmezhető az érettség illetve az éretlenség, mert (egyébként jogosan) full magától értetődően kezeljük, hogy a húszas éveik elején járó emberek nagyon máshol tudnak tartani önállóság és érzelmi érettség kérdésében, viszont amikor fiatalabb voltam, rendre megkaptam, hogy valamiért sokkal idősebbnek gondoltak (és nem hinném, hogy külsőre értették, mert szerintem most is körülbelül 16 évesnek nézek ki xd). Lehet, hogy volt valami ilyesmi a háttérben, hogy mivel anyámnak nem igazán volt vele egykorú társasága (voltak ugyan barátai, de amikor az összes többgyerekes anyuka, meg az összes valahol nagyon messze lakik, nem annyira aktív a kapcsolattartás), így gyakran volt, hogy a "felnőttes" dolgait velem beszélte meg. Meg az is vicces volt, hogy bármit nézett a TV-ben azt én is néztem :D Az akkor még létező Hallmark Channel volt a kedvence, tehát ott néztük a Kisvárosi gyilkosságokat, az Angyali érintést, meg azt az ügyvédes hülyeséget, aminek már nem jut eszembe a címe, utána pedig megbeszéltük. :Dd Ebben az időszakban úgy nagyjából 9-10 éves voltam. Biztosan tudom, mert 2010-ben meg is szűnt a Hallmark Channel Magyarországon :D
Szóval lehet, hogy volt egy ilyen ki nem mondott elvárás, hogy ne a legóimat rakosgassam, hanem legyek felnőttes társaság. Nem tudom.
Viszont az millió százalék, hogy eléggé előre volt nálam tolódva ez a mentális érés dolog (csak nem biztos, hogy emiatt), ez pedig sajnos azzal is jár, hogy amikor az ember oda jut, hogy korának megfelelő döntéseket kellene meghozzon (mondjuk suli utolsó évében a pályaválasztás kérdése) már nem igazán érdeklik ezek a dolgok, szóval olyan kiégettséget mutat, amit mások nem igazán tudnak értelmezni, ezért inkább infantilisnek nézik.
Legalábbis nekem sajnos ezek a tapasztalataim.

View more