ó mama, én már annyira nem gondolkodom ezen.. évekkel ezelőtt volt, hogy filóztam összességében az vagyok-e. a napokban már csak úgy vagyok vele, hogy vannak boldog és vannak szomorú napjaim (és a többi, ami a két érzelem mellett kavaroghat) elengedtem ezt a kérdést már, és nem, nem azért, mert húdeszomorúvagyok' néha boldog, néha szomorú, néha chill, néha idegbeteg, néha akármi más
látom, van aki nem tudja, hogy számít milyen koncertre megy az ember. egy intelligens banda koncertjén többnyire intelligens a közönség és nem tapizni jár el. pá
a szüleim erre tök jó példa, 3 éves voltam mikor váltak és mai napig meg tudják beszélni a dolgokat ((mármint ami engem érint, azon felül nem beszélnek)). mindketten lezárták a múltat és továbbléptek, de én (egy közös gyerek) összeköti őket valamilyen szinten
jujj ez nagyon kígyó! :O hát az pöppet érzékeny terület, nem? és hagytad hogy tűvel szúrkáljanak ott ohmygod
elvileg tényleg az egyik legérzékenyebb, de én abszolút nem éreztem úgy 🤔 amikor a legyezőt csinálták 9 órán át ott annál inkább éreztem már a végén, hogy haldoklom 😅
Abszolút nem vagyok édesszájú, magamtól soha semmi édeset nem is veszek. A chips volt nyárig nagy múzsám, aztán jött egy trip Horvátországba ahová mindenki szotyit hozott... naponta megkérdezték, hogy kérek-e, míg a 3. napon be nem adtam a derekam.. szotyifüggőként jöttem haza konkrétan, azóta semmi mást nem is ettem.😂 Bár az utóbbi időben ezt sem űzöm annyira már.