Van visszatérő álmod? Ha igen, elmeséled? 😊
Van, amikor zuhanok🤔🥺
❤️ Likes
show all
What others replied to:
Van visszatérő álmod? Ha igen, elmeséled? 😊
show all (43)
Nincs
Inkább rémálom. Félek hogy családomat, és a barátaimat el veszítem.
Szerencsére nincs
Van sajnos, a zuhanás.. soha nem estem le csúszdáról, sőt, még csak nem is szerettem csúszdázni, mindig csak a hinta.. álmomban még is mikor le szeretnék csúszni, kiesek oldalt és a zuhanó érzetre kelek.. borzalmas😐 azzal tudnám magyarázni hogy tériszonyom van
Bánni van dió hejba amolyan függetlenség napja harcolunk stb minden meg mentek 1 lányt persze mindig mást és mikor rám mászik hogy épp 18-as dolgot csináljunk egyszerűen az ajtón be nyit egy olyan nagy csáp oda jön hozzánk és azt kiabálja ami a csengő hangom a telon...mert épp ébreszt a teló ...... szóval tök jókor van vége xD
Erről nagyon nehéz beszélnem, de megpróbálom.
Évek óta van egy visszatérő álmom, ami sokszor más-más formát kap, élethelyzettől függően, de a lényege ugyanaz.
A négy és fél éves kapcsolatom alatt kezdtem el azt álmodni, hogy félig a családdal élek, félig a párommal. Az álmokban mindig épp a családnál voltam, összevesztem egy családtaggal, és ki voltam azon akadva, hogy miért lakom még félig itt, miért van még itt egy csomó cuccom. Végül elszaladtam, és az utcán kóborolva megpróbáltam felhívni a páromat, hogy hadd aludjak már nála, vagy hadd költözzek hozzá véglegesen. De sosem sikerült rendesen beütnöm a telefonszámot, vagy megszakadt a vonal.
Később ugyanezt a következő párom mellett is álmodtam. Amióta külön élek, azt álmodom, hogy már megvan ugyan a saját kuckóm, és félig át is költöztem, de a nehezebb dolgokat (íróasztal, ágy, komód) nem tudom egyedül átvinni, ezért kérlelem anyuékat, hogy segítsenek benne. Ők meg elodázzák, hogy "jó, majd", az idő telik, egyre idegesebb vagyok, hogy már rég a saját lakásomban lehetnék, ha segítettek volna áthozni a bútorokat. És gyűlölöm, hogy a segítségük nélkül nem tudok átköltözni a bútorokkal. Illetve olyan formában is szoktam ezt álmodni, hogy a családdal élek, és van a lakásban egy kihasználatlan szoba, ahova át szeretnék cuccolni, de szintén a bútorok átcipelése az akadály.
Nagyjából sejtem, miért álmodom mindig ezeket. Mert rettegek a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy elveszítem az önállóságomat, attól, hogy mindig függenem kell valakitől anyagilag-lakhatásilag. Ráadásul a négy és fél éves kapcsolatomban (aminek idején elkezdődtek ezek az álmok) betegség miatt munkanélküli voltam, egy forint nélkül, tudtam, hogy ha a partnerem úgy dönt, "köszi, elég volt belőled", akkor egy csomagként visszapakolnak a családomhoz, nekem pedig nem lehet beleszólásom.
Utálom, hogy minden olyan képlékeny. A munkahely, a pénz, a párkapcsolat, a lakhatás, minden. Hogy nincsenek félretett millióim, és akkor nem kellene azon aggódnom, hogy ha épp munkahelyváltásra kényszerülök, miből élek az átmenet alatt.
Most is nagyon megviselt ez a három hónap, amíg nem találtam új helyet. Ugyan valamelyest segített a munkanélküli segély, és a páromra is számíthatok, csak épp pont ezt gyűlölöm - hogy már megint függjek valakitől (akkor is, ha az illető ezt nem dörgöli az orrom alá).
De holnap végre munkába állok, és remélem, minden rendben lesz.
Meg azt is remélem, hogy egyszer végre ez a visszatérő álom is megszűnik.
Évek óta van egy visszatérő álmom, ami sokszor más-más formát kap, élethelyzettől függően, de a lényege ugyanaz.
A négy és fél éves kapcsolatom alatt kezdtem el azt álmodni, hogy félig a családdal élek, félig a párommal. Az álmokban mindig épp a családnál voltam, összevesztem egy családtaggal, és ki voltam azon akadva, hogy miért lakom még félig itt, miért van még itt egy csomó cuccom. Végül elszaladtam, és az utcán kóborolva megpróbáltam felhívni a páromat, hogy hadd aludjak már nála, vagy hadd költözzek hozzá véglegesen. De sosem sikerült rendesen beütnöm a telefonszámot, vagy megszakadt a vonal.
Később ugyanezt a következő párom mellett is álmodtam. Amióta külön élek, azt álmodom, hogy már megvan ugyan a saját kuckóm, és félig át is költöztem, de a nehezebb dolgokat (íróasztal, ágy, komód) nem tudom egyedül átvinni, ezért kérlelem anyuékat, hogy segítsenek benne. Ők meg elodázzák, hogy "jó, majd", az idő telik, egyre idegesebb vagyok, hogy már rég a saját lakásomban lehetnék, ha segítettek volna áthozni a bútorokat. És gyűlölöm, hogy a segítségük nélkül nem tudok átköltözni a bútorokkal. Illetve olyan formában is szoktam ezt álmodni, hogy a családdal élek, és van a lakásban egy kihasználatlan szoba, ahova át szeretnék cuccolni, de szintén a bútorok átcipelése az akadály.
Nagyjából sejtem, miért álmodom mindig ezeket. Mert rettegek a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy elveszítem az önállóságomat, attól, hogy mindig függenem kell valakitől anyagilag-lakhatásilag. Ráadásul a négy és fél éves kapcsolatomban (aminek idején elkezdődtek ezek az álmok) betegség miatt munkanélküli voltam, egy forint nélkül, tudtam, hogy ha a partnerem úgy dönt, "köszi, elég volt belőled", akkor egy csomagként visszapakolnak a családomhoz, nekem pedig nem lehet beleszólásom.
Utálom, hogy minden olyan képlékeny. A munkahely, a pénz, a párkapcsolat, a lakhatás, minden. Hogy nincsenek félretett millióim, és akkor nem kellene azon aggódnom, hogy ha épp munkahelyváltásra kényszerülök, miből élek az átmenet alatt.
Most is nagyon megviselt ez a három hónap, amíg nem találtam új helyet. Ugyan valamelyest segített a munkanélküli segély, és a páromra is számíthatok, csak épp pont ezt gyűlölöm - hogy már megint függjek valakitől (akkor is, ha az illető ezt nem dörgöli az orrom alá).
De holnap végre munkába állok, és remélem, minden rendben lesz.
Meg azt is remélem, hogy egyszer végre ez a visszatérő álom is megszűnik.
Van/van
Van, nagyon is van, egy erdőben vagyok, mindig valaki észveszejtő módon kerget, de hogy ki az nem derül ki, mindig más azt tudom, és mindig más apró részlet látszik, de nem ismerem fel, a vége mindig ugyanaz kb, kimenekülök a házból, megbotlok és elesek, és az árnyékból látom, hogy lendül a fegyver, legyen az kés, szúró, vágóeszköz, akár balta, akár bármi, arra kelek fel, hogy lesújt, de nem látom végig csak az elkerülhetetlen pillanatig megy az álom, amikor tudod, itt a vége.
nem írom le inkább, csak rá vezetlek a válaszra 👌🏻
szó: a visszatérő álmom mindig egy lányról szól akivel valóságban csinálnék "dolgokat", de mivel erre nincs lehetőségem így inkább csak álmodok róla. . .
szó: a visszatérő álmom mindig egy lányról szól akivel valóságban csinálnék "dolgokat", de mivel erre nincs lehetőségem így inkább csak álmodok róla. . .
van, de nem emlékszem, h mi xD