Ketyeg az óra az idő vonatán száguldol a jövő felé,egyre öregebb leszel a test folyamatosan öregszik ,egyre közelebb kerülsz a halálhoz,minden egyes perccel közeledik a halálod, folyamatosan öregszel mégis elpazarolod az értékes időd ,le dolgozod az életed az helyed hogy bejárnád a világot élveznéd
'Igen én is voltam már egyedül Tudom, milyen érzés, mikor a Boldogság kikerül De neked kell lépned Nem falhat fel Téged, a magány! Ne engedd. Lelkedet őrizd meg.'
Hadd vigyelek el magammal egy világkörüli útra, s még mozdulnod sem kell, csak ülj nyugodtan. Hagyd most szárnyalni a gondolataidat, hagyd, hogy a testem formálja a szavakat,
hadd mutassam meg, hogy látom a világot...