- ZÁRT PROFIL- Baroness

Ki mondja meg, mi az elég?
Tegyük fel, ha tényleg nagy a baj, akkor szó nélkül adnám oda. Ha visszaadja, akkor én is fontos vagyok neki.
Lenne valaki, akiről sejtem,hogy inkább a felét nekem adja, és mellém dőlve várná meg velem, mi lesz. Később, kicsivel több erővel nekiindulhatnánk keresni még, annyi, de annyi lehetőség lenne, amivel biztos meg tudna győzni,hogy ha mégis meghalnánk, akkor lenne remény valahol mélyen, valami szívnek nevezett húscsomóban. Elszoktam már attól,hogy arra érdemteleneket tartsak fontosnak az említett szervemmel, talán egyvalakiben nem vagyok biztos, akihez stabil-szerű szeretet fűz. De ugyan, kit érdekel? A tudat,hogy odaadtam azt, amit lehetett, felszabadító a bűntudat súlya alól: megtettem mindent, a másik lép, ha meghalok, hát meghalok, de ő szabad lesz, engem pedig ellephet a boldogság, amiért tettem érte valamit. Fontos, nem miatta halnék meg,hanem érte. Egészen apró különbség,de szívmelengetően más. Amihez hozzá tudsz simulni, amikor kihűlsz, mosolyogva szorongatod a kezet, ami érted, általad fog tovább létezni és működni, az áldozat, a mártír halál szinte bárkit megszépít, akár engem is meg tudna az illető szemében.

View more

Nincs vele bajom.
Igazából régóta arra vágyom,hogy ha már a két keresztnevemmel megbékéltem, akkor kellene találnom egy új vezetéknevet. Annyira nem köthető hozzám, elidegenít saját magamtól minden bemutatkozásnál, mintha megtorpannék, egyszerűen nem illik össze velük, mintha kést vágnék egy nyíló rózsába, nincs igazi mélysége, amire vágyom. Mint tudjuk, a név hatalom, én pedig olyan nevet akarok, ami kiemel, nem elhalványít, ki akarok lépni a családnevem köréből, ami a sok nyomorúságra és fájdalomra emlékeztet, hiába erősítettek meg, de kórság módjára hurcolom, amíg lappang bennem begyógyult tüskeként nem fogok többé nyugalmat lelni. Régóta jár a fejem a névváltoztatáson, tudom, körültekintően kell választanom, boldoggá tudna tenni, ha a friss papírokat az új, fájdalommentes életemmel együtt kézhez kaphatnám. Eltemetni a múltat, mert amíg morzsák is maradnak belőle, az utamban fognak állni, és tudom, többre lehetek képes. Sokkal, sokkal többre.

View more

OLVASS MÁR LENTEBB.
Most már elegem van a like-kunyerálásból, nem igaz, hogy ebből áll embereknek az önbecsülése/hírneve.
Próbálok értelmes, hosszú válaszokat adni, és nem azért,mert az internetes népszerűségét akarom bárkinek növelni, hanem mert gondolataim vannak, fejtegetni akarok másokkal témákat, érdekelnek dolgok, érdekelnek mások véleményei. Annyira szeretném nem megállni egyszer azt,hogy a monitoron keresztül húzzak be egy ilyen kérdésért, egyszerűen viszolygok attól, hogy kikoptassam egy tizenéves kislány válaszaira a <3 gombot, miközben meg nem is tetszik, még társadalmi szinten is egy gombokként van kezelve az emberek érzelmei, amiket lehet manipulálni. Rá lehet ragasztani a "szeretet" meg a "szerelem" szavakat hirdetésekre, mintha az ember felszeletelné a saját lelkét, és beárazná kilóra, hátha ez lesz az igaz szeretet. De nem. Elegem van abból,hogy ezekkel mindenki manipulálni akar mindenkit a saját alantas eszközeivel, miközben meg annyira elfelejtik a valódi jelentésüket, hogy már el sem tudják képzelni a fizikai érintkezést másokkal szexualitás nélkül.
A legközelebbi kérdést ami ilyen jellegű teljes nyugalommal fogom törölni.

View more

Kései ébredéssel indult,amit a tegnapi majdnem-megfázás okozott animecon-on, rájöttem,hogy sikerült elaludnom az elf füleimmel, amiket előző nap ragasztottam fel. Megállapíthatom,hogy eddig ez a megoldás a legstrapabíróbb, távolról egyáltalán nem látszik, annyira élethű lett,hogy egész nap nem tűnt fel senkinek. Még lassabb felkeléssel, többed magammal elgurultam ebédelni, a tömeg eléggé megviselő volt, de azért a kimozdulás jót tett, habár eléggé tudnak irritálni a visítozó gyerekek,meg a totyorászó felnőttek. Mindenképpen emelte a napom hangulatát a pihenés, a társaságom, annyira jó lenne,ha még tartana ez még egy kicsit, mert nem szeretek embereket elkísérni vonatokhoz, pláne akkor, amikor végi kell nézni,ahogy a másik felmegy rá, és az elindul, annyira elviselhetetlen a gondolat. Annyira erőtlennek érzem néha magamat, fáradtnak, de nem vagyok álmos.
Igazából nem tudom mit részletezni, csak eléggé furcsán kavarogtak az érzéseim, szinte megbántam,hogy nem szálltam fel én is a vonatra. Úgy tűnik megint rám tört a "lejjebb" sáv, a rosszkedv, aggódás, az érzés,hogy nem akarom a karácsonyt, nincs kedvem jó képet vágni az egészhez...Legszívesebben bezárkóznék napokra a lakásba, kicsit lenyugodni,egyedül lenni. Aztán öt alvással később buszra szállni, ha rajtam múlna, csak újévkor jönnék vissza, annyira nem tud érdekelni semmi, teljes a letargiám. Érzem,hogy megint jön a hullám, de nem akarok megint ilyen lenni, ki akarom dobálni a régi dolgaimat, kitakarítani minden zegzugot, kicsit kisírni magamat, hogy aztán belealudjak, aztán megint álmodni valami fura dolgot, ébredés után olvasni kicsit, meggyőzni magamat, hogy rendben vagyok, nincs velem és a világgal semmi baj. Annyira ingadozik minden, félek megint elaludni.

View more

Megismerni és ismerni egészen nagy különbség. Ismerni valaki szokásait, apróságait, más megismerni az illető lelkét, szívét, mindegyikhez idő kell, a megismeréshez tapasztalatom szerint sokkal több kell,mint idő. Teljesen tiszta, szerető (nem feltétlenül szerelmi,ez fontos) kapcsolatot kialakítani személyiség kérdése, ha azonos lelkek találkoznak, akkor rövid időn belül ráéreznek közös pontokon keresztül egymás apróságaira, ilyenkor jöhet az érzés,hogy valamilyen másféle kapcsolat van közöttük, mint mások között. Ezek azok a mély, őszinte barátságok tudnak lenni, ahol nem vér szerint, de testvéreknek (a rokonlelkek talán azonosak, nekem túl csöpögős kifejezés, mint a lelki társ) érzik a másikat, és amennyiben erőbefektetés történik mindkét fél felől. Ezt a szerelemre is szokták mondani ,hogy két ember kell egy rendes kapcsolathoz, ez nyilvánvaló, viszont a barátságokról sem szokták sehol sem emlegetni, habár utóbbi kapcsolatok sokkal időtállóbbak tudnak lenni mint a szerelmek. Két barát érzelmi fejlődése sokkal mélyrehatóbb tud lenni, tekintve az érzelmi támogatást, ami nagyrészt a segítőkészségen alapul, a másik iránti szeretet az őszinteségben jelenik meg, mivel nincs benne annyi szélsőséges érzelem,és nem hormonális alapon kerültek össze.
Jaj, nem tudok összefüggően írni ma. Innom kéne még egy kávét.

View more

A festőnő elmosolyodott, olyan pimaszul, hogy Lornyona úrban egy pillanatra fellángolt a felháborodás szikrája,de nem volt ideje sem jobban megéledni
"Ugyan uram, ha ennyi időt tölt egy ifjú hölggyel, talán illene legalább teljesen bemutatkoznia. Mármint, ami a keresztnevét illeti"
Ránézett a tudósra, aki kis híján elejtette a virágcserepét, akkorát dobbant tőle a szíve.
" A...Alexander"
Várakozóan figyelte a választ, ami szemtelenül ravaszkás mosolyban jelent meg.
" Giselle vagyok."
" T...tegyen meg nekem valamit, Giselle" remegett Lornyona úr virágostul, ami egyre vadabbul zakatolt, a tulipánszirmok közötti fogaskerekekben levő kattogástól.
" Hallgatom uram."
Tudósunk hatalmas levegőt vett, végül kinyögte:
" Jöjjön el hozzám egy teára, és hívjon úgy,ahogy akar."
"Nem volt elég,hogy egész éjszaka ott voltam?" nevetett a lány.
" Nem érdekel...én...ha magával vagyok, akkor nem vagyok többet szomorú. És...Még az órám is működik."
Örvényke kisasszony végigmérte az apró tulipánórát, aztán tűnődve végigmérte Lornyona urat, végül jó kedélyűen felsóhajtott.
" Jól van, legyen, Alexander."

View more

Lornyona úr erőt merített,felszerelkezve az acél melltűvel elment a bálba.Nem táncolt senki mással,csak Örvényke kisasszonnyal, aki ugyanúgy vörös ruhában volt, mint eddig.
Ma már más táncot jártak,hiába volt mindig szomorú,a lány örökös vidámsága elhessegette azt.Véget ért az első kör, hirtelen szembe fordult vele a festő,nekiszegezve a kérdést németül:
"Maga nem szereti a virágokat,Lornyona úr?"
Az említett elhűlt mérgében, aztán rávágta:
"Dehogynem!"
"Nem szereti maga őket,mert ellenben törődne velük" állapította meg a lány pimaszul. "Micsoda alak maga, még órája sincs!"
"Már hogyne lenne órám!" Háborodott fel Lornyona úr, észre sem vette,hogy ő is németül beszél. Elkezdődött a második kör, amikor megemelte Örvényke kisasszonyt, megforgatta, és szinte odasziszegte neki:
"Minden úriembernek van zsebórája,nekem meg kiváltképp van!"
"Nem hiszek magának" nevetett fel a lány, hamiskás mosolya olyan szemtelen volt,hogy Lornyona úr elfelejtette egy pillanatra,hogy tulajdonképpen miért is dühös.Aztán észbe kapott.
"De nekem igenis van!"
"Nem hiszem!" harsant a nevetés,olyan könnyedén táncolt tova mellőle Örvényke kisasszony,hogy szinte már vérlázító volt.
Harmadeste már héberül veszekedtek tánc közben,negyediken ógörögül,ötödiken valami rettenetes holt nyelven,hatodik este Lornyona úr nem látta a lányt sehol. Mogorva volt,nem akart táncolni senkivel sem. Rosszkedvű maradt, pedig szinte már remélte,hogy órákon át veszekedhet a nővel,úgy döntött,inkább hazamegy,ahogy meg is jött, olyan gyorsan távozott.Nem telt el sok idő,Lornyona úr búsan szorította magán a mellényét,ahonnan a tűt is elhagyta,nagyban matatott a zsebében,amikor észrevette,hogy a kertkapu tárva-nyitva állt. Belépett a rég elhanyagolt kertbe,döbbenten látta,hogy valaki háttal állva neki valamit bőszen csinál a karjával, eltakarva egy...állványt?
" Elhagyta a melltűjét Lornyona úr" mondta az alak,meg sem fordulva,olyan könnyed akcentussal franciául, amit már hallott valahol.Odahaza!Örvényke megfordult,hosszú,vörös ruháján egyetlen folt sem volt,az arca viszont csupa maszatos a festéktől,és grafittól.Olyan szelíden mosolygott a holdfényben,mint egy nyári szellő. " Megfejtettem,mi a baja magának."
"Nekem?" bukott ki a kérdés Lornyona úrból "Maga van a kertemben éjfélkor,ráadásul fest!"
" Honvágy." folytatta a lány,ügyet sem vetve a megjegyzésre "És tényleg szereti a virágait,ahogy a zsebóráit is,csak nem igazán tartja ez őket egyben.Az órák kimerültek,a növényeknek is erő kell"
Félreállt a képe útjából, amin egy apró,sötét tulipán köszönt vissza.Ami...élt.
Lornyona úr kétkedve fogta meg a virágot,csakugyan élt,de még gyengécske volt.Erő kell neki.Hajtóerő!Rohant fel a lépcsőn,a házba,később visszatért pár szerszámmal,egész éjszaka el sem hagyta a kertet.A bál utolsó estélyén Lornyona úr könnyekig meghatva vette át a szabadalmi engedélyt a különleges magától működő tulipán-órájára.
"Maga győzött, kisasszony."súgta a mellette álló Örvényke kisasszonynak "Mondja azt a nagy tanácsot"

View more

Lássuk csak, éppen ma jutott eszembe:
Volt egyszer egy Város,ahol egy régi,ódon kertes házban lakott egy svájci úriember.Lornyona úr magányos volt,idejét kertjében töltötte -úrhoz szokatlan módon- de a virágai sehogy sem akartak nőni, amik voltak,sorra kipusztultak.Hosszú évek alatt szomorú és zárkózott lett,tudósként sem ment jól, bármit csinált,azt a világ másik felén már rég feltalálták.
Ősszel hír járta arrafelé,hogy egy festőművész költözik a környéken levő lakatlan villába.Az járta róla,hogy mestere a munkájának,és meghívták az éves Akadémia Báljára.A bálra ami egy hétig tart, hét este,ahova azokat hívják, akik a legjobbak, legyen az szobrász,író,festő,operaénekes táncos,vagy tudós,mint Lornyona úr.Az utolsó este pedig mindenki elhozza magával a mesterművét, bemutatni a közönségnek, amiből kiválasztják a Legjobbat, mely szabadalmat,publikálást nyer. Furcsamód,ha az utóbbi évben nem is csinált semmit, Lornyona urat is meghívták. A bál első napjára fehér sálat vett,ahogy illik, szomorúan nézett a tükörbe, mert neki nem volt semmilyen új találmánya,amit megmutathatna. Szomorú volt, amikor belépett a csodás terembe,sem a pezsgő,sem a társaság nem segített a kedvén, ezt észrevette egy régi barátja, az operaíró, meg is jegyezte:
"Látom gondod van barátom,de tudom mivel segíthetek rajtad.Bemutatlak az Akadémia új tagjának,egy lépést sem táncoltál, hátha meghozza az a kedvedet"
Lornyona úr morcos volt, ideje sem volt engedni barátja szavainak, amikor elé termett egy alacsony, szeplős lány, hosszú, vörös ruhában,és hófehér kesztyűben.
" Hadd mutassam be Örvényke kisasszonyt,páratlanul művelt,roppant jó észjárású hölgy,aki még nem táncolt az este"
" Igazán örülök" Idegen volt a kisasszony kiejtése,de olyan öröm sugárzott belőle, amit Lornyona úr még nem látott. Még el sem kezdtek táncolni, szóba került ez-az, többek között, hogy mennyi nyelvet beszélnek külön-külön és összesen,mikről olvastak könyveket (Örvényke kisasszony mindent olvasott, még a rettenetes leányregényeket is!) ,aztán arra terelődött a szó,hogy Lornyona úr tulajdonképpen mivel is foglalkozik.Vagy csak foglalkozna.Bár csak ennél maradtak volna!
" Minden bizonnyal az uraság nem biztosít éppen kellő figyelmet a növényeinek."
Erre a fiatal tudós megdühödött, és latinul azt mondta:
" Mondja ezt egy műveletlen, ponyvaolvasó fruska!"
" Úgy! - förmedt rá a lány - Most kivívta a haragomat,párbajt ajánlok:ha maga győz,bevallom,műveletlen vagyok, amilyennek tart.De ha bebizonyítom, hogy maga téved,meg kell fogadnia egyetlen tanácsot."
" Legyen"- egyezett bele Lornyona úr,elvégre mégis mivel akarná ezt bizonyítani?
Hazaért Lornyona úr a bál után, megint rátelepedett a szomorúság.Kinézett az ablakon a kertjére, de csak a száraz virágokat látta, meg egy-két megmaradt tulipánt.Magányos volt egyre csak a festőnőn járt az esze,aki nevetve rágalmazta.Másnap Lornyona úr előkereste az acél melltűjét,a mellényére tűzte,ahol a régi zsebórája volt,csak, mióta nem talált fel semmit az órák sorra megálltak

View more

Lássuk csak, egy-kettő biztosan nem lenne vászonra való, cserébe írtam helyettük pár másikat, még több is lett. Angol címekkel jobban adják a hangulatot, remélem el tudod olvasni:

---

1. Opening title
http://youtu.be/o_1aF54DO60

---

2. Awakeing, alone at home
http://youtu.be/Dyo4tNwNIvQ

---

3. Theme
http://youtu.be/0D8t3vbHpAU

---

4. Park walking theme- it is magic?
http://youtu.be/6CJ96LGGP6w

---

5. Art has born
http://youtu.be/xCVea05GFHU

---

6. Isomniac
http://youtu.be/UV_G4RRvrv0

---

7. Let the war begin
http://youtu.be/oiEqWYawpeU

---

8. Deadly Silcence / defeat
http://youtu.be/Kw2Ic_2XdVQ

---

9. Victory
http://youtu.be/O6wwI2st7zA

---

10. Queen of lovers
http://youtu.be/QGmTotq8Ctc

---

11. Inspired
http://youtu.be/NlVebAXb83U

---

12. Something miracle will happen

---

13. Almost falling in love
http://youtu.be/1lI30Qw69AQ

---

14. Hot blood
http://youtu.be/aualr0zwKAU

---

15. Voodoo Party
http://youtu.be/1NutJO7gZBM

---

16.Nostalgic- reunion (megint csak, zárásképp)
http://youtu.be/o_1aF54DO60

---

17. End title
http://youtu.be/nFzdIaBnckg

View more

Nem hiába kígyóztak be a nagyobb tömegekhez az önműködő ajtók.
Vagy, hogy az iskolámban miért vannak szétesve a kilincsek.
Esetleg,ha az illemet nézzük, kinek, hol illik ajtót nyitni, ennek ismerete is sokat elárul az illetőről: tudvalevőleg a hölgyet illik előre engedni helyiség elhagyásakor is, amit sokan elfelejtenek. Onnan tudod,hogy nagyképű az említett, ha állítása szerint teljes tudatában enged előre egy hölgyet...étterembe/kocsmába. A férfi funkciója ilyenkor átlép védelmezőbe, ha úgy tetszik "húspajzsba", neki kell előre mennie, kiválasztania a helyet, még az étlapot is ő kapja először, bort választ, ez pedig igen fontos dolog. Engem amikor egyszer előre akartak engedni egy kocsmában, azt hittem csak szórakoznak velem, ez intő jelnek tökéletes volt, csak ugye van olyan tudatlan, aki hajlamos a kivételekben megsértődni, habár én mindig azt tartom, hogy az illemnek vannak funkciói, legfőképpen jól lehet vele "szűrni" az embereket. ;)

View more

Öltözködésben ezért mindig nőies vagyok, ritkán hordok nadrágot, inkább ruhákat, amiknek magasabb a dekoltázsa, vagy egyáltalán nincs. Ez nem túl elegáns, de meg kell jegyeznem, hogy az én méreteimmel egy "átlagos" dekoltázs is tud hőmérséklet-emelkedést okozni, hiszen ami nagy, hát... Azzal bármit csinál az ember lánya, látszani fog, hogy nem éppen kicsi. Meg azért könnyű lenne átcsúszni közönségesbe, amit végképp nem akarok, erről szó sincs,hogy szégyelleném, amim van, ellenben szeretem elkerülni azokat az alakokat, akik pont a közönségességre, könnyen kaphatóra vadásznak. Az amúgy is visszaszóló természetem pedig nem engedi, hogy hiúságban vagy erkölcsben meg legyen sértve, ahogy szerintem ez több koponyának is igénye kellene,hogy legyen. Ha híres ember lennék, gyűlölnének, amiért nem akarnék dekoltálva köldökig masírozni, nemhogy magassarkúban. Habár ez van az emberek arcába tolva, mindenképpen fontosnak tartanám, hogy rá lehessen bírni a fiatalabb hölgy generációt, hogy ne akarjanak közönségesek lenni, hiába tűnik egyszerű érvényesülési módnak. Amibe meg rengetegen belecsúsznak kislányok, hogy elcsábítják, ráveszik őket olyan dolgokra akár zsarolással is, amit valójában nem akarnak, ha önvédelmet nem is, de a saját határaiknak betartatását meg kellene tanulniuk, megtartani a méltóságukat. Az meg végképp érdemes lenne, ha nem azt látnák, hogy ki lehet használni férfiakat a nőiességükkel, rendkívül undorító szokás, nem egy ilyennel találkoztam, ez lehet rossz családi példa is, őszintén szólva nem igazán tudom azt sajnálni aki ezért tönkretesz más embereket.
Ez talán néha kissé túlzásnak tűnik, de nagyon tudom ajánlani a témához (habár nem szabad túl bizalmatlannak lenni senkivel) :
http://youtu.be/opmfY1HR8qA

View more

Hümm. Ez megér egy kisregényt nálam.
A magam módján ott tartok, hogy nincs különösebben rossz véleményem magamról,viszont tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok különösen szép ebben a században. A magas, barna hajú, barna szemű, vékony pálcikalábú kis mellű ideál épphogy a tökéletes ellentétem, ilyenkor sóhajtva gondolom el hogy micsoda istennői volt az én puha testem legalább száz éve. És most meg fogom állni, hogy ne akarjak semmit mondani, amit változtatni szeretnék magamon. Aminek igazán örülnék, hogy a hajam tovább nőjön, sokasodjon, valamint (ami folyamatban van), egy kis izomzat felépítése, egészen kicsike lefaragódás a hasból. Szavam nem lehet, most a hajam nagyon jól van végre,szép fényes,habár csak az egyharmada maradt meg :/
Világos bőrrel bírok, amihez jár a világos szem,a hajam, ami éktelenül vörös. Néha akadtak benne maguktól szőkébb tincsek is,na jó,azért az aljas DNS-emnek örülnék,ha tudna viselkedni,ugyanis a több árnyalatú vörös hajhoz szőke a szemöldököm.Ezüstszőke (Ezzel azért kicsit jobban tudok harcolni, kevés természetes melírrel már nem úgy néz ki a hajam,mintha rosszul festették volna). Vicces, hogy akadtam nálam nyaranként sokkal szebb,vékonyabb, és jobb sportoló lányok (szinte csak azok voltak általában körülöttem, önbizalomnak jól esett) valamiért elég sok ember szívét tudtam megdobogtatni, ráadásul egy-kettő vad érzelmekre is lobbant irántam. Ezt sosem értettem, én voltam a két lábon járó mindig rajzoló/olvasó, aki hihetetlenül béna, körülöttem hemzsegtek a gazdag, divatos csajok. A többi közösségi oldal fénykorában az öltözködésem miatt- valószínűleg azért- elkezdtek betalálni a rockerek. Eleinte tetszett, meg imponált is, de megelégeltem, hogy nagy részük pózoló, igénytelen alak, eszméletlenül rossz szövegekkel akartak felszedni, nem tudom, hogy azon rendült meg a hiúságom, hogy butának, vagy álsátánistának néztek, azon mindenképpen, amikor internetről összeszedett képekkel menőzött valaki, mert "ő rajzolta". Akaratlanul is jöttek az idióták, alkalmatlanok, ezért átváltottam "elüldöző" üzemmódra,a butábbja lazán elhinné, hogy pszichopata vagyok,a sima felszíntelen szélsőséges viselkedéssel 99%-ot ki tudtam borítani percek után. Sosem felejtem el, ahogy egy volt osztálytársam aki alsóban bőszen csúfolt, milyen szomorú és döbbent ábrázattal koppant,amikor a klasszikus "Ismerjük mi egymást?" mondatra "Igen" válasz érkezik. Ha lenne módom, rengeteg mindent tudnék elmesélni fiatalabb lányoknak,remélve,hogy kicsit jobban odafigyelnek magukra,és egymásra. Amire igazán büszke vagyok,a sok éves küzdelem az önbecsülésemmel,az,hogy elfogadtam a külső jegyeimet,inkább különlegességként tüntetem fel őket, igyekszem mindig ápolt lenni,elegáns maradni, mint egy úrinő, ettől az apró önbizalomtól hihetetlen tartása lesz az ember lányának. Előbb persze rá kell jönni,miképpen lehet kihozni magamból a legtöbbet: tudom,hogy vannak kerekebb formáim, ezért nem is akarok/szeretek túl "modern" ruhákat hordani,inkább kiemelem őket. (folyt)

View more

Én nagyon szerettem, 13-14 évesen kaptam, aztán évek múlva sajnos elkeveredett, és utána nem volt meg többé :(
Amire emlékszem belőle, hogy amit igazán szerettem, az a főhős hozzáállása, a szokásos buta kislányok helyett, van benne elszántság, és ami nagyon tetszett Nancy erőt tud venni magán, és kegyelemből olyat megtesz, amitől más rosszul lenne. Én, aki Mulan-on szocializálódott, máris idollá változott a szememben az erős női karakter. Celia Rees könyveiben nagyon tudom szeretni, hogy jól követhető a jellemfejlődés, ami a Kalózok-ra még nagyon hasonlít főhősben az Eliza Rose, amit már rongyosra olvastam. Romantikus könyvből egyik sem fogott meg, viszont a szerzőnőnek van egy harmadik könyve is, ami a nyári kamasszerelemről szól, a Vágyak évadja (az angol cím sokkal jobb: The Wish House- Vágy-lak), ott a lány családját imádtam, akik művész hippik.
Nagyon hiányzik a Kalózok, a borítót is nagyon szerettem vele, a magyar sokkal sötétebb, megfogóbb, szerintem megpróbálom használtan megszerezni újra. Legszívesebben karácsonyi ajándékként odaadnám az egyik majdnem-rokonomnak, 13 éves lánynak biztosan jól jönne, viszont nem tudom,hogy tetszene-e neki egyáltalán. Bár ismernék egy olyan kislányt, mint amilyen én voltam, akkor büszkén adhatnám a kezébe a könyveimet sorra :)

View more

Nos, lássuk csak: aki csak ki akarja próbálni, menőzni akar vele, azt nem tudom megérteni. Aki ezt ki is rakja nyilvánosan az internetre, az csak felesleges figyelmet akar, ezzel többnyire csak a negatívkodást vívja ki maga ellen. Most tarthatnék előadást arról, hogy ez nem megoldás semmire, mert aki tényleg öngyilkos akar lenni, az nem a figyelemért akarja csinálni, hanem kiugrik a sínekre. Elfogadható megoldást kell találniuk a problémákra, még akkor is, ha az önpusztítás sokkal könnyebbnek tűnik, és elsőre úgy tűnik, ez az egyetlen kiút. Aki meg ezért akarja eldobni az életét (és most jól megbántok másokat) az gyáva. A problémákkal szembe kell nézni, és küzdeni, hiába jönnek azzal, hogy én ezt nem érthetem, de igen. Nekem is voltak/ vannak problémáim, viszont tudom egyrészüket kezelni, még ha fájdalmas is, ez ezzel jár. El lehet járni terápiákra, kezelésre, lehet falat verni, rajzolni, zenélni, akár még el is költözni.

---

Amúgy az írás/rajzolás/festés/álmodozás rengeteget segít, célok, remény kell azoknak, akik ki akarnak lépni az önpusztításból. Még hajlandó is lennék beszélni akár itt, akár máshol is, ha valakinek problémái vannak. Úgyis mások segélyszolgálata szoktam lenni.

View more

Erről már meséltem korábban is azt hiszem.
Röviden egy városom van, ami egy többszintes világ része, olyan, mint egy élő organizmus, folyton növekszik, Borghes "Körkörös Romok"-jához hasonlóan én is kőről-kőre álmodom meg, ahogy a szerzetes a leendő fiát. Negyedekre osztottam, kisebb történetek készültek hozzá, egy térkép, számtalan rajzzal, tervekkel. Jöttek hozzá kisebb versek is, lefektettem hét rendelkezést, amit a látogatónak be kell tartania. Viszont a várost soha senkinek nem mutattam meg, egy embert kivéve.
Mire elmesélném mennyi minden van benne, az ki tudna tölteni több könyvet is, évek munkáját őrzi minden egyes macskakő, és a nyelvek, lények, kertek, hierarchia még nincs is benne...
Egyetlen részletet meg tudok belőle villantani, mielőtt elragad a hév, és soha többet nem tudnék több kérdésre válaszolni :"D

View more

...És még egy.
Bevallom Neked, gyáva vagyok. Erősnek kell lenni minden és mindenki előtt. Ha ketten vagyunk ott,ahol meglátom az én régi, kedves barátomat, zokogva-nevetve vetem magam a karjába. Szebb pillanat, amikor a cigaretta vége utolsóra lobban vörösen izzó parázsra, kifújod a füstöt, mintha a lelkedet engednéd szabadon, feldübörög kínjában a tested, megráz a gyönyör, elönt a szénből szívott forróság.
Gyáva dög vagyok, amiért félek, elveszítem bármelyik barátomat, tudom, hogy nem élném túl. Elfogadásra, kitartásra, szeretetre lettem nevelve, és ők tartják bennem minduntalan, a szerelem része a szeretetnek, ha nem lennének, nem bírnék soha,soha többet bárkit szeretni. Valahogy ifjúnak, gyönyörűnek érzem magam velük, kinyílok, több vagyok, és úgy tudok érezni más iránt, mint még sohasem. Vádolnak ellenkező nemű barátaim iránt érzett szerelemmel, azok az emberek, akik kitaszítóak, és hidegek, mert látnak embereket ölelkezni nevetve. Ez sosem végig van jelen velem, de néha-néha felbukkan. Zavaró a tudat, hogy önkénytelenül összekeverik a mély barátságokat a szeretősséggel. Furcsamód volt egy szeretőm, aki szintúgy más érzelmekkel vádolt meg (van aki imád a megcsalással vagdalózni, Talos tudja miért), mégis minek kellene mondani ezt? Erősebbek voltak ezek a barátságok a szerelemnél, habár most egyik oldalt sem hinném, hogy bármiképpen fel kellene adnom. Testvérnek mégsem tudom hívni őket, a vér szerintiek távoliak voltak számomra, de a barátaim sohasem. Velük álmodtam, értük sírtam, rajongó ragaszkodással éveken át.
Tudom,hogy akivel most együtt vagyok bízik bennem, még, ha egyikőjükben kicsit kételkedik is, ezért nem hibáztathatom. Én is aggódnék a helyében, viszont nekem még rengeteg mindent kell átbeszélnem az illetővel, akihez visszavezetett, izgulok. Látom a barátság régi emlékét a szemében, tudom, hogy helyesen cselekszem majd, és nem szabad félnem, ez lesz rettenetesen nehéz.

View more