Miután elég nehéz megállapítani már ezen az oldalon, nem tudom eldönteni tényleg személyes kérdés, avagy sem.
De úgy tűnik eltűntem.
És ennek okai vannak, amiket sorolhatnék, de nem fogok.
Rájöttem pár dologra az életem kapcsán, ebben a pár hónapban.
És mint tegnap kiderült, én rohadtul nem bírom a kóros negativítást. Van össz 1 max 2 ember az életemben akiktől ezt úgymond "elfogadom" mert megértem, és átlátom helyzetét.
Viszont az életem jelenleg rohamtempóban változik, és (most ez sértő lesz sajnálom) de:
1.- pont nem arra vagyok kíváncsi ki hogyan akar megdögleni.
Én is meg akartam. Nagyon. Viszont beengedem a pozitívumot az életembe. Még ha egyszer kétszer ez csalódással is járt. Hajjaj volt ami mennyire naggyal, 7 év ment el az életemből. Azt mégis itt vagyok.
2.- nem érdekel mások kiosztása, ahogy lehurrogják az embert, pletykálnak, stb., megy itt a folyamatoson anonimitás, olyan emberek fröcsögnek akik a való életben valszeg szart sem érnek és itt élik ki perverz vágyaikat mert itt úgyse tudják szájbabaszni.
3.- volt az a vicc hogy "nyugodtan tegyenek fel kérdéseket, tudjuk jól nincs hülye kérdés csak hülye válasz -ha ráállok a sínekre és leteszem a kezem akkor vonat leszek?" Na körülbelül ez megy itt is az utóbbi időben. Viszont nagyra értékelem azokat akik képesek érdekfeszítő kérdéseket feltenni. Respect nektek.
Conclusion: sajnálom hogy nem válaszolok már én sem. Habár persze nem tudom kit mennyire fogtak meg bizonyos válaszaim, remélem egykét ember aki olvasta ÉS HA esetleg el is gondolkozott rajta, változtatott a látáskörén, befogadóbb lett ezek által akkor már megérte.
Inaktív vagyok igen.
A név kötelez.
Én már csak figyelek.
View more
