Hogy egyszer én is érjek annyit, amennyit nekem az emberek. Pontosan ugyan annyit. Maybe one day:D

Áh nekem ezek annyira kézen fogva járnak, hogy nincs egyik vagy másik. Ne bántson az, aki szeret, ennyi.

Tegnap éjszaka éreztem nagyon nagy dühöt, de inkább magamra, mert azt gondoltam valami van, ami nincs. Nehéz elmagyarázni, de lényeg, hogy az ember néha képes azt gondolni, hogy a személye elég ahhoz, hogy minden megoldódjon, vagy legalább történjen valami, de ez naiv gondolat, ugyanis mindenki a saját érdekei szerint működik. Vannak önzetlen emberek, vannak akik magukat tartják fontosnak. Mindkettőt meg lehet érteni, de nem szabad magunkat hiú ábrándokba ringatni, nem kell többet vagy mást belelátni abba, ami láthatóan nem befolyásolható. És hogy még mindig így érzek-e? Igen, de kezdem belátni, hogy sokat kell még tanulnom az életről.

Éppen nem rég értem haza,ugyanis nemsokéra vizsgázom autóra :)

A kapcsolatomat lenne a legnehezebb feladnom, és azért lenne nehéz elveszíteni, mert még sosem voltam olyan elégedett magammal, amilyen most vagyok, gondolok itt mentalitásra, tevékenységekre, vagy a kinézetre. Gondolom egyedül is elboldogulnék, azonban más lennék, és én a mostani énemet jobban szeretem. Nehéz lenne magát a kapcsolatot is elveszíteni, meg az embert is, meg az emlékeket is, de legnehezebb az lenne, ha már nem lenne az, ami van

Tegnap éjszaka éreztem nagyon nagy dühöt, de inkább magamra, mert azt gondoltam valami van, ami nincs. Nehéz elmagyarázni, de lényeg, hogy az ember néha képes azt gondolni, hogy a személye elég ahhoz, hogy minden megoldódjon, vagy legalább történjen valami, de ez naiv gondolat, ugyanis mindenki a saját érdekei szerint működik. Vannak önzetlen emberek, vannak akik magukat tartják fontosnak. Mindkettőt meg lehet érteni, de nem szabad magunkat hiú ábrándokba ringatni, nem kell többet vagy mást belelátni abba, ami láthatóan nem befolyásolható. És hogy még mindig így érzek-e? Igen, de kezdem belátni, hogy sokat kell még tanulnom az életről.

Hmm..Sokkal nehezebbnek tartom az elsőt, annak ellenére, hogy velem nem sokszor fordul elő, mert egy elég zárkózott ember vagyok. Igyekszem a tetteimmel kifejezni az érzéseimet, azonban ha már valakinek meg kell mondanom, akkor nehezebb, mert a reakciótól mindenki fél egy kicsit. Ha valaki nekem mondja el, akkor általában kedvesen és megértően hallgatom végig, majd válaszolok valami olyat, amit én is úgy érzek.