Ser Launcelot

Ellentétekből. Szeretet-gyűlölet, napfény-eső, fekete-fehér, jó-rossz, stb.
Mindig van lehetőségünk arra, hogy válasszunk ezek közül. A körülményeink nyilván rengeteget alakítanak rajtunk, de a választás akkor is a mi kezünkben van. Mert az élet nem más, mint bizonyos helyzetekben ezek közötti választás, egyrészről.
Másrészről pedig semmi más, csak problémák halmaza. Nagyon elszomorít, mikor hallom beszélni a rokonokat, hogy
- Jaj, hát ha majd a Gyurka nem ovis lesz, hanem iskolás, akkor majd jó lesz!
- Jaj, hát ha majd a Gyurka nem kisiskolás lesz, hanem gimnazista, akkor majd jó lesz!
- Jaj, ha majd a Gyurkát felveszik egyetemre, minden sokkal jobb lesz!
Nem. Nem lesz könnyebb. Nem lesz jobb. Mert ezek a dolgok, amiknek az elmúlását várjuk, maga az élet. Ez a rengeteg "probléma", amit meg kell oldanunk. Vagy legalábbis úgy érezzük, hogy meg kellene. Közben lehet, hogy csak élveznünk kéne, hogy Gyurka még kis ovis, és játszhatunk vele a szőnyegen, mesét olvashatunk neki, stb.
Rosszul definiáljuk az életet :)

View more

Nem akarok hinni a szememnek. Szemem alig tudom elszakítani a könyv borítójáról.
Ezt a könyvet én írtam.
Próbálok a golyó által ütött lyuk és a vér mellett olvasni, hogy megbizonyosodjak róla, valóban azt tartom a kezemben, amit gondolok. Nem is tudom, mire számítok. Tulajdonképpen azt sem tudom, mit érzek, mikor észreveszem, hogy ezek a sorok tényleg tőlem származnak. Vagy érzek egyáltalán valamit?
Megpróbálom beazonosítani a külvilágot. A bíróság fedett teraszán állok. A nap már teljesen lement, az eső még mindig esik. Egy kósza gondolat mintha azt súgná, hogy kapja be az időjárás - már rég hónak kellene. De mintha nem a saját gondolatom lenne, csak egy szűk ketrecbe zárt lénynek unott megszólalásai a fejemben. Értetlenül állok, majd rájövök, hogy cselekednem kell.
A bíróság előtt az utca teljesen kihalt. Még autók sem parkolnak sehol, a házak ablakából nem szűrődik ki villanyok fénye, csupán az utca lámpái, és a karácsonyi égők varázsolnak ironikus hangulatot a szürke sötét estébe. A kabátom zsebébe nyúlok. Nagy meglepetésemre egy doboz cigit találok benne, egy gyújtóval. Igaz, a tárgyalás előtt vettem - jut eszembe, kiveszek egy szálat, és rágyújtok. Elkezdem tapogatni a kabátomat. Se vérfoltot nem találok rajta, és még csak lyukat sem. Egyedül csak a betonon, és a könyvön. Ez egy kétségkívül pozitív dolog. Drága kabát volt. A másik pozitív dolog, hogy egy halotthoz képest egész jól bírja a tüdőm a füstöt.
Fejemre csúsztatom a kapucnim. Így nem is ismernek meg, én pedig éppen kilátok alóla. Csizmám hangosan kopog a kövön, ahogy elindulok az utcán. Magam sem tudom, hogy hová. Nem érzem az utat, aminek vezetnie kell. És még csak azt sem értem, egyáltalán miért foglalkozok ezzel a könyvvel! Egyszerűbb lenne felgyújtanom, és megdöglenem, ahogy illett volna közvetlen a lövés után. Soha nem fejeztem be semmit az életemben, de hogy még meghalni se tudjak? Előtte sem volt sokkal több keresnivalóm a földön, most pedig már végképp nincsen.
,,Nem!" - szólal meg egy hang a fejemben, én pedig megtorpanok. Úgy tűnt először, mintha a hátam mögül szólítottak volna le, de hamar rájövök arra, hogy nem így van.
,,Mit fejeztél be az életedben? Semmit. Bármibe kezdtél, mindig feladtad. Nagy álmaid voltak. Nagy céljaid. Hol vannak most azok a célok? Mit tettél értük egész életedben?" - nagyot nyelek. Igaza(m) van. Túl jó akartam lenni... és sosem voltam elég jó.
,,Miközben utolsó másodperceid élted, a földön fekve elővetted a tollad, hogy véredbe mártva leírd a szöveget. Az, hogy most itt vagy, az érzelmeid erősségének köszönhető. Terveid feladtad, mert másokkal foglalkoztál magad helyett. Néha talán többet ért volna másoknak, ha magad is emberszámba veszed. Életedben nem sikerült. Legalább a halálodban tedd meg egyetlen egyszer." - elmosolyodok, és elindulok az antikvárium felé, ahonnan elhoztam a könyvet. Senkivel nem találkozom utcán; az üzletekben sem ég lámpa.
Folyt: http://ask.fm/SerLauncelot/answer/121784854298

View more

Elérem az antikváriumot. Üvegajtaján fény szűrődik ki. Várnak rám.
Belépek, a pult felé indulok. Egy hölgy áll mögötte. A könyvre pillantok. Se vér, se lyuk rajta.
- Nem gondoltam volna, hogy eljössz. - elégedett mosollyal az arcán áll, ölbe tett kézzel.
- Én sem. - felelem hanyagul, és ellököm a csikket a padlóra, majd rátaposok. Nyújtom felé a könyvet, ő pedig elveszi, majd a zsebébe nyúl. Mikor kihúzza a kezét, egy pisztolyt tart benne, és felém nyújtja.
- Köszönöm. A magad nevében. - leveszem a kapucnit, mélyen a szemébe nézek, miközben átveszem a fegyvert.
- Én köszönöm! - elmosolyodok. Behunyom a szemem, a pisztolyt a sebem elé emelem. Meghúzom a ravaszt. Egy mély dördülés kíséretében elkezdek zuhanni hátra lassan, mintha csak a vízbe esnék.
- Milyen érzés volt tenni valamit magadért? - hallottam a fejemben a hangot ismét. Elmosolyodok.
- Ez nem az én szerepem.
Egy tompa puffanás után eltűnik minden. Ismét.

---

(Nagyon tetszett, köszönöm szépen! )

View more

Annyira személyfüggő, hogy konkrét életkort nem tudok mondani. Mindenesetre az biztos, hogy a nagy átlagnak később, mint ahogy ösztönei elkezdenek dolgozni benne. Főleg mostanában, a kölkök egyre korábban kezdenek el érni testileg.
Ezzel az egyetlen probléma, hogy egyre később mentálisan. Tudom, milyen érzés kamaszkor elején állni, és azt is tudom, mennyire kezelhetetlen olyankor az ember, de mostanság ha szétnézek a fiatalabbak között, azt látom, hogy húdefelnőttnek akarnak látszani, és akként viselkedni. A társadalom iróniája, hogy ez pont az ellenkezőjét eredményezi a dolognak.
Egyébként nem is korhoz kötném ezt a dolgot, hanem tapasztalathoz. Mert mondjuk ha 26 évesen fekszel le férfiként egy nővel először, aki mondjuk PONT egy kurva (milyen valószínű), akkor teljesen mindegy, hogy most huszonhat vagy, vagy pedig 16.
Mondjuk a mai világra nagyon haragszom azért, mert a szexualitást túlságosan lebutította. Körülbelül olyan szinten megy már, mintha csak ránézünk valakire, annyira könnyen dobálóznak ezzel.

---

"A tévénézés egy megfelelő személlyel erotikusabb, mint a szex egy nem megfelelővel." - Ville Valo. És én is így gondolom.

View more

Adj' Isten!
Bizonyos csoportok, vallások használnak szimbólumokat. Hogy ez most egy hétköznapi ember számára mennyire fontos, azt már nem tudom. Az ismeretük azonban - ha nem is fontos - nem hátrány ebben a világban. Nézzünk például egy nagyon általános bakit, amin nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek.

---

Legyen egy Black Metal zenekar koncertje. Közönség homlokán fordított kereszt, mert az roppant sátánista, másokon pentagram. Mellesleg a zenekar klippjei is tele vannak pakolva ezekkel a jelképekkel, hogy a logóról már szót se ejtsek.

---

Nos, ha belebotlok egy ilyen koncertezni induló csoportba, mindig elkacagom magam, hogy mennyi Péter apostol rajongó van a világon. Ugye ment egy darabig ez a nagy felháborodás, hogy ,,A Pápa székén fordított kereszt van!!! SÁTÁNIMÁDÓ!!!"
Szent Pétert kereszthalálra ítélték, mint Jézust. Péter kérte, hogy a keresztet fordítsák meg, mert nem méltó arra, hogy ugyan úgy haljon meg, mint Krisztus. Mivel Péter volt a Kőszikla, azaz Isten első földi helytartója, őt nevezték ki első pápának később. Ezért van az ő jele a kereszten :)

---

Pentagram: ,,A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Püthagorasz-féle csillagként is emlegetik." - Wikipédia. De ha rákerestek, akkor még több érdekes dolgot megtalálhattok róla. Érdekes, a sátánizmus jelképeként sehol nem tüntetik fel.

---

Egyébként igen, használok szimbólumokat. Legalábbis egyet. Az pedig a testemen lesz ;) És igen, egy üzenet lesz, de nem mindenki fogja érteni azt sem. Sőt, rengeteg értik majd félre.

View more