Szeptemberben elindultam a lakásból a dohányboltba este nyolc óra körül. De tényleg csak a dohányboltba. Hajnali négyre értem haza kocsmatúráról a végén.
Kettőt választottam, de egyikből sem tudtam meg semmi újat. Két bárkiről elmondható dolgot találtam semmit, és ez mondjuk engem annyira már nem hat meg.
Nemrég megkaptam ugyan ezt a kérdést, és változatlanul nem tudok rá válaszolni. Nem rajongok a videóklippekért. Mondjuk a Five Finger Death Punch klipek között van pár, ami tetszett, és Vance Joy Riptide-jának a klipje is tetszik, de én bőven megvagyok a klipek nélkül.
Adjon Isten! A színek hangja az, amit a szemed képes befogadni. Minden egyes ember fejében minden egyes szín más hanggal szólal meg. Mikor a feketére gondolok, szinte hallom a háttérben a szomorú csellót.
Mint tudjuk, a szépség relatív, de mi az, amiben te meglátod a szépet?
Kifejezetten rajongok a szomorú dolgokért. Itt fent az albérletben van, hogy nem alszok, hanem kiviszem a laptopom az erkélyre, és zenét hallgatok, miközben rengeteg cigarettát elszívok, és csak nézem, ahogy lassan felkel a Nap. Valamelyik nap iszonyatos ködhöz volt szerencsém, és éppen csak látni lehetett az erkély előtt elterülő park egyik lámpájának vörös fényét, és a fák körvonalait. Nem tudom elmondani, hogy ez miért tetszett annyira, de olyan szép volt, a maga magányosságával. És szerettem volna megosztani valaki mással, aki ezt szintén értékeli. Egyébként rengeteg ilyen dologban látok szépséget, a debreceni adventi vásáron imádok csak úgy kóborolni a sötétben. Nézni a mosolygó párokat és családokat; azt a gyönyörű lányt, aki kesztyűs kezével egy forralt boros poharat emel éppen a szájához; a gyereket, aki ugrál a gumicukros előtt, hogy mit szeretne még venni az anyukája pénzéből; az embereket, csak úgy, akik ott, abban a pillanatban nincsenek egyedül. Én meg csak csendes megfigyelőként mosolygok szomorúan, kicsit átfagyva, majd valami borzasztó hiányérzettel megyek haza, hogy lefeküdjek az ágyamba, és arról álmodjak, hogy felkelni majd nem egyedül fogok. (So deep I can see Adele rollin' in it)
Azt, hogy áltatni magam és másokat azzal a szöveggel, hogy jó ember és barát vagyok - vagy legalábbis igyekszem az lenni - egy mocskos hazugság. Ahogy azt is meg kellett tanulnom, hogyha a sötét oldal egyik kígyónyelvű gecije akarok lenni, akkor ne lepődjek meg, ha eltaposnak; és pláne ne nekem álljon feljebb.
Azt hiszem elmondtam már egy párszor, mennyire szeretem ha reklámoznak az üzenőfalamon. Pláne olyan emberek, akiket nem ismerek, és még névtelenül is adják fel. Nem szeretnék többet random videókat találni a kérdéseim között indokolatlanul.
Vannak esetek, amikor a kérdéseid igen. Például kifejezetten utálom, mikor névtelenül érdeklődsz Magad felől. Vagy azt, mikor az itteni, vagy a magánéleti konfliktusaiddal bombázol. Az is zavar, mikor belerángatsz a harcaidba. Elég bosszantó, mikor más kérdéseit és válaszát ellopod. És ez nem csak bosszantó, hanem mondjuk gonosz dolog is. És egy kicsit gusztustalan. Ettől függetlenül nekem nincsen semmi bajom Veled, sem a kérdéseiddel, sem a lájkjaiddal, mert amivel problémám van, azt törlöm, vagy ha már sok, akkor szólok. De a helyedben nem erőltetném ezt az ask-ozást, mivel a viselkedésed miatt rengeteg embert haragítasz Magadra, és soha nem tanulsz a hibáidból. Egy idő után tényleg determinálod Magad egy olyan emberré, akit nem szeretnek. Vedd észre a hibáidat, és próbálj rajtuk javítani.
Volt alkalmam látni, hogy a világ valójában milyen szar, viszont a világ van, és nem értek hozzá. Ekkora felelősséget rám nem szabad bízni, mert félek, hogy bármit módosítanék, csak rontana a helyzeten. Egyébként az emberek pénz utáni sóvárgását szeretném lecsökkenteni, és a háborúkat eltörölni teljesen.
Épp az előbb sikerült alaposan kidühöngenem magam, ez ihlette a következő körkérdésem: Milyen gyakran káromkodsz? Melyik az a nyomdafestéket nem tűrő szó, amelyik a leggyakrabban hagyja el a szádat? Mit gondolsz az ilyen szavak használatáról? Bónuszkérdés: káromkodj egy b@szottnagyot! (opcionális)
Elég gyakran sajnos, nem lenne szabad ennyit. Huh... a lófasz, faszfej, fasztorpedó, baszdmeg, rádbaszok minden egyes kombinációban előfordul, és ezek vannak még megvariálgatva. Az obszcén kifejezések használata megfelelő helyen és időben elsütve művészien vicces is lehet, szerintem. Csak tisztában kell lennünk azzal, hogy hol, hogyan, és mikor használjuk őket, nem csak random ellökni a levegőbe.
Kérlek, mondj magadról egy olyan tulajdonságot/jellegzetességet, amit te mindenképpen erényként tartasz számon magadban, ám a környezeted ezt a vonásodat vagy nem hajlandó észrevenni, vagy kelletlenül elferdíti!
Kb. az egyetlen erényem, de tudom, mikor kell kivonnom magam a társasági életből, mások viszont emiatt azt hiszik, hogy nem szeretem őket, vagy antiszoc vagyok, vagy csak szimplán hülye. Pedig én azért zárkózok el olyankor, mert nem akarok másokat bántani, és nem akarok magamnak kellemetlenséget okozni ezzel.
Ha választhatnál, hogy melyik kitalált világba látogatnál el -könyvből, filmből, játékból, vagy akár a saját képzeletedből, bárhonnan- hova mennél, mennyi időre és miért? {k.k}
World of Darkness, de akkor valami különleges lényként, tehát vadász, vérfarkas, vámpír, vagy bááármi hasonló. De sétálnék egyet Minas Tirith utcáin is. Meg a saját lelkemet is meglesném mondjuk.
Kicsit vicces, nem gondolod? Hogy egy pár magyar a terrortámadásokhoz annyit szól hogy "Minket sem sajnáltak Trianon miatt ". Te mit gondolsz erről?
(Nem azt mondom, hogy mindenki így áll hozzá, de fb-n nem egy embernél láttam ilyesmit)
,,Ha megdöglött a tehenem, dögöljön a szomszédé is." Ezt a mentalitás a magyarok előszeretettel űzik. Tény, hogy mi rengetegszer maradtunk egyedül óriási küzdelmekben, ahol senkit nem érdekelt, hogy Magyarországon hullanak az emberek mint a legyek. Ez azonban feljogosít arra, hogy egy olyan embert, akinek semmi köze nem volt a mi csapásainkhoz, ne sajnáljunk? Szegény Kis József francia állampolgár mondjuk meghalt. Kis József nem írta alá a békeszerződést, nem ő szabta a feltételeket, Kis József nem volt ott, mikor a törökökkel és a Habsburgokkal harcoltunk, és Kis József nem dobott bombát a fejünkre. Kis József egy civil volt, családdal, jó munkával, és nincs többé. Én sajnálom Kis Józsefet és a családját (francia név nem jutott eszembe, Kis József egy fiktív karakter jelenleg)
Mi a véleményed a prostitúcióról? Szerinted elfogadható, hogy van olyan nő, aki ezzel keresi a kenyerét?
Mindannyian szeretjük a tehetségünket kamatoztatni, az, hogy valakinek a puncija az egyetlen erénye, mondjuk elég szomorú. De nem minden nő önszántából csinálja, hanem mert nincs más választása, szóval kérdés, hogy egy gyerekét egyedül nevelő nő munka és megfelelő képesítés nélkül vajon adhatja-e fejét ilyenre... Nem könnyű megválaszolni... Egyébként én nem helyeslem, sem a nők, sem az érzelmek nem kezelhetők tárgyakként. Azonban ameddig igény van rá, addig úgyis lesz prostitúció, és igény meg van rá.
Van olyan dokumentumfilm vagy könyv, amelyik nagyon megváltoztatta a nézetedet valamivel kapcsolatban?
Könyvből a La Renard - Eleven Cthulhu c. könyve, ami rengeteg álmatlan éjszakát és sok-sok fejtörést okozott. Meg hát a Biblia. Azon gondolkodtam, hogy más vallások könyveibe is bele fogok olvasni, szeretem ezt a témát nagyon.
Nagyon szeretek chipset zabálni, csokit is, a franciadrazsét is csipázom, törökméz, a régi tejkaramella, krémtúró, joghurt, túrórudi, éééés annyira hosszú még a lista... :c