Mindig valami olyan ami valamiért az eszembe jut.

Nemtudom

Akárhogy gondolkozok egy pozitív emlékem sincs nem hogy kedvenc

Voltak ilyen kicsi, műanyag építő téglalapok, kb körömnyi nagyságúak, mint a dominó.
Lényege az volt, hogy minél hosszabb vonalat építs ki belőle,meg voltak hozzá egyéb építő elemek,pl lépcső,híd stb.
Akkor apukámmal azt játszottuk,vagy mikor apukámmal naplementekor bújocskáztunk.

---

Anyukámmal ami eszembe jut az az, hogy mikor elmentünk apával az ő szüleihez pár napra (anya nem szeretett jönni), akkor otthon mindig olyan szép rend volt, mindig sütött palacsintát, mindig kipihent volt. Sokkal jobb kedve volt :)

A mesék, amik még ma is nagyon hiányoznak. Sajnálom, a mai generációt amit ma kénytelenek nézni

Nincs

Hát, nem is tudom, mikor még az egész család együtt volt, egyik télen az egyik bátyám beöltözött a mikulásnak, azt a kutyám/kutyánk megkergette. Az ablakból néztük a többiekkel és jót nevettünk. :'D

Azok az órák, amikor az (anyai) nagyszüleimet a gyerekkori és fiatalkori emlékeikről meséltettem. Nagyon szívesen beszéltek, emlékeztek. Én pedig csak memorizálgattam, és próbáltam elképzelni, milyen lehetett a XX. század második évzizedében születni és gyerekeskedni, és 1930 körül felnőtté válni. Csuda történeteket hallottam! Az biztos, hogy akkor még volt empátiája és humora nagyon sok embernek és közösségnek, s milyen életképesség és akaraterő munkált mindenkiben!

Hogy nagymamámmal kertészkedem.

Amikor nem fàjt a derekam👌