Szia! Te hogyan tanítanád gyerekeknek a képi ábrázolás fajtáit? :)
Köszönöm a kérdést! 💖
✨Először is az eredeti kérdésre adott válaszokból indulnék ki, amiket láttam. Egyáltalán nem biztos, hogy egy gyerek a saját akaratából jár bármilyen szakkörre, legyen az sport, művészet, zene, vagy bármi, és önmagában ebben még nincs is toxikus nevelésre utaló jel szerintem. Egyszerűen szeretnék a szülők, hogy a gyerek kockuláson kívül mással is töltse a délutánjait, vagy lehet, hogy későn tudnak érte jönni az iskolába, de ilyen kisiskolásokra jellemző „te az enyém, én a tied” barátságok is lehetnek az okai annak, hogy sok gyerek ott köt ki, amihez valljuk be, semmi köze. Szóval mi jön ebből? Hogy legalább érezze jól magát mindenki.
✨Sok valamikor rajzszakkörre járó gyerkőcben az maradt meg, hogy unalmas volt, mert mindig megmondták, hogy PONTOSAN mit és hogy kellene csinálni, vagy pedig nem feltétlenül építő stílusban leszólta a tanár a munkáikat, ezáltal pedig az maradt bennük, hogy nem elég jók. Nem tudom, hogy magas szinten, amikor már elvárt a szakszerűség, mi a megfelelő oktatás, viszont egy rakás gyerek esetében, akik csak szeretnek rajzolni, lehetnénk lazábbak és nyitottabbak. Természetesen fejlődni is kell, de előtte hosszú időt hagynék arra, hogy mindenki megtalálja először is az őt érdeklő dolgokat, másodszor pedig a stílusát. Az őt érdeklő dolgok esetében azt értem, hogy mit szeret rajzolni. Mangát? Az animációs vonal érdekli? Portrékat? Tájakat? Teljes emberi alakokat? Csak mert ha valakinek eleve van egy ilyen érdeklődési vonala, nem nagyon fogják érdekelni a falevelek, amiket suli előtt negyed órával szedetett az anyukájával.
✨Ennek ellenére nem lenne teljes anarchia, fejlődni kell, így nem közben, hanem az első kész vagy félkész rajzok / festmények elkészítése után kerülne sor a jó tanácsokkal való ellátásra, amiket a továbbiakban már alkalmazni tudna.
✨Kiverném a fejükből a görcsös vázlatozgatást. Persze sok esetben segíthet néhány alapvető vonal, de személyes tapasztalatokból nagyon "vázlat-ellenes" vagyok (mondjuk más területeken is :D). Évekig csak grafikákat csináltam, mivel azt hittem, hogy semmi közöm a festészethez. Miért hittem? Mert a suliban kb arra tanítottak minket, hogy rajzolj, majd színezd ki, azt is olcsó vízfestékkel. Na nyilván ilyenkor van az, hogy a gyerek a vége felé kezd filozofálni, hogy mi legyen a háttér, de akkor már nem tudja rendesen megcsinálni, szóval csak úgy repkednek az előtérben a dolgok, mint a fing. Szintén saját tapasztalatim szerint az aquarell az egyetlen, amivel lehet ezt csinálni, de azt nem adnám kölkök kezébe, mert szétcseszik a festéket. Viszont az aquarell ceruza egy jó bevezető. De nem csak ezért vagyok vázlat-ellenes, hanem azért is, mert szerintem a folyamat lényegét. A művészet szerintem nem egy olyan dolog, hogy fix elképzelésed kell legyen az eredményről (úgyse lesz olyan, szóval mindegy is), hanem munka közben látja az ember, hogy hogy lenne a legjobb. Lehet, hogy végső soron nem is kell / illik oda az, amit elképzelt
1/2
✨Először is az eredeti kérdésre adott válaszokból indulnék ki, amiket láttam. Egyáltalán nem biztos, hogy egy gyerek a saját akaratából jár bármilyen szakkörre, legyen az sport, művészet, zene, vagy bármi, és önmagában ebben még nincs is toxikus nevelésre utaló jel szerintem. Egyszerűen szeretnék a szülők, hogy a gyerek kockuláson kívül mással is töltse a délutánjait, vagy lehet, hogy későn tudnak érte jönni az iskolába, de ilyen kisiskolásokra jellemző „te az enyém, én a tied” barátságok is lehetnek az okai annak, hogy sok gyerek ott köt ki, amihez valljuk be, semmi köze. Szóval mi jön ebből? Hogy legalább érezze jól magát mindenki.
✨Sok valamikor rajzszakkörre járó gyerkőcben az maradt meg, hogy unalmas volt, mert mindig megmondták, hogy PONTOSAN mit és hogy kellene csinálni, vagy pedig nem feltétlenül építő stílusban leszólta a tanár a munkáikat, ezáltal pedig az maradt bennük, hogy nem elég jók. Nem tudom, hogy magas szinten, amikor már elvárt a szakszerűség, mi a megfelelő oktatás, viszont egy rakás gyerek esetében, akik csak szeretnek rajzolni, lehetnénk lazábbak és nyitottabbak. Természetesen fejlődni is kell, de előtte hosszú időt hagynék arra, hogy mindenki megtalálja először is az őt érdeklő dolgokat, másodszor pedig a stílusát. Az őt érdeklő dolgok esetében azt értem, hogy mit szeret rajzolni. Mangát? Az animációs vonal érdekli? Portrékat? Tájakat? Teljes emberi alakokat? Csak mert ha valakinek eleve van egy ilyen érdeklődési vonala, nem nagyon fogják érdekelni a falevelek, amiket suli előtt negyed órával szedetett az anyukájával.
✨Ennek ellenére nem lenne teljes anarchia, fejlődni kell, így nem közben, hanem az első kész vagy félkész rajzok / festmények elkészítése után kerülne sor a jó tanácsokkal való ellátásra, amiket a továbbiakban már alkalmazni tudna.
✨Kiverném a fejükből a görcsös vázlatozgatást. Persze sok esetben segíthet néhány alapvető vonal, de személyes tapasztalatokból nagyon "vázlat-ellenes" vagyok (mondjuk más területeken is :D). Évekig csak grafikákat csináltam, mivel azt hittem, hogy semmi közöm a festészethez. Miért hittem? Mert a suliban kb arra tanítottak minket, hogy rajzolj, majd színezd ki, azt is olcsó vízfestékkel. Na nyilván ilyenkor van az, hogy a gyerek a vége felé kezd filozofálni, hogy mi legyen a háttér, de akkor már nem tudja rendesen megcsinálni, szóval csak úgy repkednek az előtérben a dolgok, mint a fing. Szintén saját tapasztalatim szerint az aquarell az egyetlen, amivel lehet ezt csinálni, de azt nem adnám kölkök kezébe, mert szétcseszik a festéket. Viszont az aquarell ceruza egy jó bevezető. De nem csak ezért vagyok vázlat-ellenes, hanem azért is, mert szerintem a folyamat lényegét. A művészet szerintem nem egy olyan dolog, hogy fix elképzelésed kell legyen az eredményről (úgyse lesz olyan, szóval mindegy is), hanem munka közben látja az ember, hogy hogy lenne a legjobb. Lehet, hogy végső soron nem is kell / illik oda az, amit elképzelt
1/2
Liked by:
Zsófi
MeowMagic94
Rael Spirit
★*Tóth Juci*★™
Sophrone
