A péntek is hiába jön, majd a vasárnapnak örülök, az lesz az egy szabadbapom.
Szervusz!
Nem haragszom.
Vannak, akik iránt keserű érzéseket táplálok, de ez nem olyan aktív jelenség, mint a harag, és mindenképpen komplexebb.
Többnyire tudok nem foglalkozni velük, de néha előjönnek rémálmaimban.
Ma épp a Maldita Vecindad y los Hijos del 5to. Patio. Kiemelten az első két albumuk.
https://youtu.be/jRN6n9Wgq2Q?si=o0GoA0WYe_vDytRQ
"Hey, pa! Fuiste pachuco!
También te regañaban
Hey pa! Bailabas mambo!
Tienes que recordarlo"
Ugyan a szöveggel nem tudok azonosulni (a szüleim emlékeztek jól a bulizós fiatal éveikre, meséltek is róla sokat, bátorítottak engem is) attól még imádom kiabálni a refrént.
Az biztos, hogy nem a Zsír sör. Én nem tudom mit csapolnak ez alatt a név alatt, de hogy instant másnap, az biztos.
Amúgy meg a michelada, vagy igazából bármilyen chelada verhetetlen.
Az I Can't Decide a Scissor Sisters-től (egy Én Kicsi Pónim horror fanficről készült animációból ismerem, ami elég cringe).
Innen úgy néz ki, mintha Spanyolország felé folyna, remélem így is van. Én arra ásom a medret lassacskán.
Épp leginkább a pénzhez, annak szerzéséhez igazítom életem, de azért a szociális életnek és a szakmai, művészeti fejlődésnek is marad egy kis hely.
Nagy hatással van rám a kellemetlen helyzet, hogy szüleimmel élek, sok a tartozásom, és rosszak a fogaim - mindezen igyekszem javítani e körül nagyban forog az életem, ezért az elsődleges most nekem a munka.
De az is meghatározó, hogy újra itthon vagyok "ismert" terepen, ki tudok mozdulni saját kedvemre, és egy régi jó baráttal is újra felvettem a kapcsolatot. Ilyen téren annyira más az élet, mint bármikor ez előtt.
Szervusz!
Valószínűleg hasonló gondolatmenetre jutnék, mint a grandiózus és paranoiás tévképzetekben szenvedők:
Hogy én a világ legnagyobb zsenije vagyok, lám, mégis! Hiszen íme, valami titkos központi hatalom nem akarja, hogy megoldjam azt, amihez már nagyon közel járok, és terveznek ellenem valamit, ezért a nyomkövető.
Persze a valakinek rossz szándéka van felém rész valószínűleg valós lenne, a többi annál kevésbé biztosan.
Szervusz!
Ez a mellény mostanra "karakterdizájnom" szerves részévé vált. Azelőtt pedig anyukám kedvenc mellénye volt.
Én sosem láttam őt benne, tizenhat éves kora körül hordta. Először nem is kellett nekem, de beleértem, most már nagyon szeretem.
Excel táblázat tologatásban :(
Szervusz!
Valahol megértem a lényegét, de olyan impraktikus, hogy nekem eszembe nem jutna.
Meg nekem kissé egoista hatást is kelt - az ember gyereke nem egy apróbb másolat az illetőről, hanem egy teljesen új, egyéni személyiség. Akkor már igazán megérdemel saját nevet!
Persze tradíció, úgyhogy nem fogok leegoistázni senkit csak azért mert magáról nevezi el a gyerekét.
