Szép napot!
Nagyon Spanyolország felé hajlok, de lehet csak azért mert itt vagyok. Vagy azért, mert csak Andalúziában akad minimum három hippikommuna. Milyen király ország már az ilyen?
Nomeg itt mindenki üvöltözve beszél - megtanulhatok újra hangosan beszélni, anélkül, hogy bárki rám szólna, hogy csendesebben.
És jó idő van, meleg, abban érzem magam elememben. Spanyolország a hozzám hasonló nyári gyerekeknek való.
És nagyon színes a kultúra, fontos a zene és a művészet, nem különösebben minimalisták az itteniek.
Ó nameg a halételek!
És a mentalitás miszerint azért dolgozol, hogy élhess, nem azért élsz, hogy dolgozhass.
... Mondjuk ezek nagy része inkább ok arra, hogy szeressem, nem arra hogy azonosuljak vele. De ha egyszer itt érzem otthon magam igazán, akkor csak azonosíthatom vele magam egy kicsit, nem?
Újabban mániám a latin rock - a hetvenes évektől a kilencvenesig. Pescado Rabioso, Three Souls in My Mind, Maldita Vecindad, Caifanes, Fobia...
De hosszabb távon a classic rockot szeretem, mint pl. Pink Floyd, Deep Purple, Black Sabbath.. nagyritkán eljárok koncertre, de ugye a kedvenceim vagy nem játszanak már, vagy rég nem úgy, vagy csak lehangolóan közel járnak a sírhoz, vagy épp már halottak.
:(
Szervusz!
Hát, fent vagyok TikTokon, úgyhogy talán valamennyire látom.
Meg amikor utaztam, akkor utazott velem két új zélandi kiskamasz - persze amit tőlük tudok idejét múlt lesz hamarosan, de azért divat terén Magyarország Új Zélandhoz képest messze le van maradva, itt tovább használható az információm.
Ezenkívül viszont nem. Akkor se ment követni vagy érdekelt egyáltalán különösebben, amikor én voltam kiskamasz, arról nem is beszélve, hogy az igazat megvallva rettegek a kamaszoktól, így nem nagyon szoktam beszélni velük.
Szervusz!
Szerintem nem. Már miért lennének? Mert nem vagyok képes 25 évesen önállóan élni? Mert nem értem el semmit? Mert még férjem és családom sincs?
A mai világ értékrendje szerint sincs bennem semmi, amiért egy felmenőm büszke lehetne rám, nemhogy a régi világ értékrendjei szerint!
És ezt nem önsajnáltatásból mondom, különösebben nem zavar. Egyszerűen így van.
Szervusz!
Első körben nem miket mentenék, hanem kiket. Ugyan az ember családtagjaim azt hiszem ki tudnák menteni magukat, a két idős kutyus és az ostoba félős cica annál kevésbé. Úgyhogy elsőnek mindenképpen őket.
Aztán az irataimat, telefonomat.
Aztán felkarolnék minél több ruhát a szekrényemből.
Aztán kimenteném minél több rajzomat, festményemet is.
És ezzel el is fogyna az időm.
Szervusz!
Granadában az útitársammal bementünk egy heavy metal kocsmába (először amúgy rám nézett az ajtóban dohányzó belga és mexikói, és megpróbáltak elküldeni, hogy ez nem hippihely).
Később, amikor már együtt iszogattunk velük (mert elmagyaráztam, hogy tudom, de a kocsma az egyik kedvenc együttesemről kapta a nevét, úgyhogy mégiscsak hadd jöjjünk már be), útitársam elment vécére. Erre a belga úriember két eurót nyomott a kezembe. Azt mondta szabaduljak meg az útitársamtól mert rossz a kisugárzása. Pedig szegény srác csak egy kicsit autista (szerintem), és tök rendes amúgy.
Mindenesetre végül megtartottam azt a két eurót, mert nem volt hajlandó visszavenni. Aztán útitársammal is külön váltak útjaink, mert én olyan helyre költöztem, ahol nem volt internet.
Úgyhogy végül csak megkapta az emberünk azt, amiért fizetett, asszem.
View more
A nyár a nyár a nyár. Akkor nem rohadtul fázva állnék részegen a buszmegállóban, hanem kényelmesen állnék részegen a buszmegállóban.
Azt hallottam hogy nagyon szar hely, és hogy egyesek öngyilkosok lettek miatta. Kíváncsi voltam.
A péntek is hiába jön, majd a vasárnapnak örülök, az lesz az egy szabadbapom.
Szervusz!
Nem haragszom.
Vannak, akik iránt keserű érzéseket táplálok, de ez nem olyan aktív jelenség, mint a harag, és mindenképpen komplexebb.
Többnyire tudok nem foglalkozni velük, de néha előjönnek rémálmaimban.
Ma épp a Maldita Vecindad y los Hijos del 5to. Patio. Kiemelten az első két albumuk.
https://youtu.be/jRN6n9Wgq2Q?si=o0GoA0WYe_vDytRQ
"Hey, pa! Fuiste pachuco!
También te regañaban
Hey pa! Bailabas mambo!
Tienes que recordarlo"
Ugyan a szöveggel nem tudok azonosulni (a szüleim emlékeztek jól a bulizós fiatal éveikre, meséltek is róla sokat, bátorítottak engem is) attól még imádom kiabálni a refrént.