Lássuk sorban: 1.) Lakásfelújítás - konyha kompletten - a kinti tároló kompletten, ide fog átköltözni a dolgozóm - nyílászárócsere mindenhol - belső falak hibáinak kijavítása, glettelése, festése, az álmennyezeten még gondolkodom - szigetelés - udvar régi betonkockáinak térkőre cseréje - örülök, ha ennyi kész lesz, a fürdő és az utca, valamint a kerítés idén biztos nem lesz meg. 2.) Jogsi, autó, meg ami evvel járNagy tervek... Kíváncsi leszek, mi valósul ebből meg.
Főiskolás korunkban a Prog1 féléves beadandóhoz segítséget kértünk az infótanárunktól, aki maga is programozó. Az aulában ültünk, "a TV-k alatt". Jön a tanár, megmutatjuk, mi a helyzet, meddig jutottunk. Ő: "Mi ez a sz*r? Ekkora f*szságot hogy lehetett összehozni?" Csinálja, magyaráz, végig káromkodik közben. Hirtelen csörög a telefonja, felveszi (halkan, már-már vontatottan, tagoltan): -Halló. Nem, sajnos most nem tudok beszélni. Éppen a hallgatóknak segítek egy probléma megoldásában. Köszönöm. Viszonthallásra. Leteszi, majd minden átmenet nélkül ordítva: "Mi a f*sz ez itt már megint??!" Szakadtunk a röhögéstől. Amikor vittük a feladatot a prog-tanárnak, ő ránéz: "Na ezt melyik idióta infóssal csináltattátok meg?" Óvatosan elmondjuk, erre ő: "Mondtam én!" Na itt is röhögtünk. Aztán már nem, mert ott előtte kellett megoldani a feladatot.
Óóó, én nagyon bírnám, de sajnos nekem ez nem adatott meg. A munkám egy részét kiválóan tudom itthon végezni, míg más része igencsak helyhezkötött, sajnos.
Embere válogatja. Van, akiről a körülmények ismeretében meg tudom mondani, miként fog reagálni adott szituációkban. És van, akinél akkor vesztett el végképp a fonalat, amikor úgy gondoltam, teljesen ismerem már.