Vajon miért olyan nehéz mostanában barátkozni, vagy még inkább: megtartani a barátokat?
Mert árulók.
Kérdezzetek!
Nem tudom a neved
mit lèpnél először....végleges szakítás, vagy kis szünet.
attól függ mi a probléma. a nézet eltéréseket kell megbeszélni aztán meg véglegesen lezárni az egészet. szünet annyit ér mint egy random kefélés valamelyik buli mosdójában.
Szeretnélek megkérni, hogy soha többé ne gyere a családom közelébe. Az az ecetszag ami áradt belőled, és ahogy a nyálad fröcsögött beszéd közben, elborzasztotta őket.
Örülök hogy pont most jött ez a kérdés, akkor le írnám hogy ide is miért szökő évente nézek fel. Nem élem ezeket, mind korlátozva van és meg se lehet találni. Persze ez nem jelenti azt hogy ismerősök, család nem tudja.. de.., random ember nem is tud megkeresni, bejelölni stb. 2 éve döntöttem így hogy több legyen az “én időm” Aminek lett hatása is, mivel hogy van családom igen, még egy “fiam” is van és mellette dolgozom reggeltől estig. Hozzá tenném, ha van időm akkor edzek is, illetve híztam is és persze az arcomról is eltűntek “azok a dolgok” szóval, külsőleg és belsőleg is rengeteget változtam, magyarán, nem érdekelnek a régi “Toxic” emberek, akiket ismertem vagy együtt voltam velük valaha is.
Van egy nő, aki állítása szerint nem akar tőlem semmit, tudja hogy én szeretem. Féltékennyé szokott sűrűn tenni (legalábbis nekem szándékosnak tűnik) és néha random becézget, majd hirtelen megváltozik és alig beszélünk. Miért lehet ez szerintetek?
A nők mindenkit becézgetnek, pont azért hogy többen legyenek odáig értük. Ez olyan rajongási stílus a Z generációnál.
Te szoktál sírni, vagy csak erős a fény és attól könnyezel?