#tanácsok

Ha jól rémlik, 4 éves koromban sétálhattam el először egyedül a pár házzal odébb lévő maszek kisboltba. Anyu figyelt a kapuból, de még átkelni sem kellett, csak a járdán menni néhány háznyit. Tanácsot nem kaptam, mert nem fenyegetett semmi veszély és pontosan emiatt nem is féltem.
Amikor először közlekedtem (tudtommal) felügyelet nélkül, az 8 éves koromban volt, suliba mentem. Át kellett kelni egy zebrán, de amikor elindultam volna, kicsúszott alólam az egyik lábam, mert tél volt és a hó alatt megbújt egy jeges rész, én meg arra léptem rá és a nehéz iskolatáska is elősegítette, hogy hanyatt essek. 😁 Mivel nem tudtam felállni a táskától és nem segített senki, ott termett az anyám, szintén röhögve, mert mint kiderült, végig követett a biztonság kedvéért és látta a zakózást. Én persze egészen addig abban a hitben voltam, hogy egyedül megyek, de egyáltalán nem féltem. A tanácsok azok voltak, hogy csak a zöld jelzés felvillanásakor indulhatok el a zebránál és ahol nincs zebra, ott jól nézzem meg, jön-e jármű és hogy ne álljak szóba idegenekkel, de ezeket mondjuk már rég' tudtam, mert óvodáskoromban meg lettek tanítva.
Szerintem az önálló közlekedés kezdete nem kizárólag a kortól és a gyerek megbízhatóságától függ, hanem attól is, hogy milyen környéken kell megtennie és milyen feltételek adottak hozzá. Pl. ha nem megbízható, akkor mindegy milyen biztonságos lenne az útja és ez fordítva is igaz; hiába megbízható, ha nagyon forgalmas, esetleg zebra és/vagy jelzőlámpa nélküli helyen kéne átkelnie, vagy nem biztonságos a környék, esetleg félő, hogy tömegközlekedés közben éri valami gond.
Akkor engedhető el, ha minden klappol; megbízható és a célhoz vezető úton sem érheti baj - elvileg, mert ugye bárhol, bármikor, bárkivel megeshet bármi, de a rizikót elég jól le lehet csökkenteni, ha előbbiek adottak.

View more