Mennyire kezeled jól az indulataidat? Miket teszel annak érdekében, hogy hamar nyugodt legyél?

Jó sokáig zömmel elnyomtam, mert tudtam, hogy akik felé indulattal fordulnék, azoknak falra hányt borsó lenne a kitörésem, és a kellemetlen szitukat, a konfliktust tovább erősítette volna. Legyintettem vagy evonultam onnan, de megviselt idegekkel. Valójában ez konfliktuskerülés volt, csak ösztönös.
Manapság nem kerülöm a konfliktusokat mindenáron, de megpróbálom eldönteni, kivel / mivel szemben támadt és milyen ok miatt, mely élethelyzetben az indulatom, s ennek megfelelően - többnyire már higgadtan, mert általában sikerül elengednem -, a "miheztartás végett" reagálom le a másik félnek.
Sok esetben pedig csak legyintek ma is, de ez az "elengedés" már tudatos.
Kemény leckéket kaptam életem során ahhoz, hogy tudjam, nem érdemes mérgezni magunkat más hülyesége vagy rosszindulata miatt, mert ha mindent felveszünk, előbb-utóbb rajtunk csattan az ostor (pl. egy súlyos betegség formájában). Ma már nem okoz nehézséget, hogy megszabaduljak a pillanatnyi indulattól, és 5 perc múlva már többnyire el is felejtem és mással, számomra kedvező tevékenységekkel kötöm le magam. Szerencsére önsajnálat sosem játszott nálam (ezért is élek még), tehát ilyesmibe sem süllyedek bele :)

View more

Az indulatkezelés sosem volt az erősségem, már óvodáskoromban is dühöngtem. Annyit javult a helyzet, hogy már nem ugrom neki annak, aki felhúz (eddig sem ugrottam mindig és mindenkinek, de ma már senkinek), meg nem török-zúzok. Most is odavágok dolgokat, de már fel tudom mérni, hogy mit lehet anélkül, hogy kárt okoznék benne. Régebben amit értem, azt vágtam földhöz, vagy törtem el. Van, hogy csak a kezemet verem a falba, vagy magamba. Nyilván az volna a jó, ha ezt is tudnám kontrollálni. Gondolom a javulás a kezelésnek köszönhető és ezért javulhatok tovább. Tanított 'trükköket' a doki, most a legutóbbi egyhónapos terápián is kaptam tippeket, szóval kell, hogy legyen majd további javulás. Nekem sem öröm, amikor a düh majd' szétrobbant és mire észbekapok, már szétvertem a kezemet. Nem akarok idióta lenni és nem is keresek mentségeket, inkább igyekszem tovább javulni, változni.
Hogy higgadjak, arra a tanultakat alkalmazom, meg ha oszlott már annyit a lila köd az agyamról, hogy tudjak gondolkodni, akkor átgondolom, hogy érdemes-e agyvérzést kapni a kiváltó okon? Olyan is van, hogy csak szimpla figyelemelterelésbe kezdek, ami eleinte nem használ, mert még gőzöl a fejem, de aztán fokozatosan elvonódik a figyelmem és lehiggadok.

View more