Szerinted a házikedvenceink megértenek minket? Mi érezzük úgy, vagy tényleg szeretnének segíteni, ha bánatunk van? (napiTsuna)
Nekem sajnos nincsen háziállatom, már hosszú évek óta sajnos. Két cicánk volt, de az egyik elpusztult, a másik meg eltűnt. :(
Az állat nem csak egy állat. Ugyanúgy, a családhoz tartozik, családtag, ugyanúgy szeretjük, mintha ember lenne. Ugyanúgy foglalkozni kell vele, például a kutyát le illetve kivinni sétálni, játszani vele.A cicákkal is ugyanez a helyzet. Igazából nincs kivétel, hogy most kutya, macska, nyuszi, vagy bármi más. Talán néhányan furcsán néznének, ha azt mondanám, hogy velük is ugyanúgy kell(ene) beszélgetni, mint az emberekkel. Attól, hogy ő állat, még ugyanúgy érez, gondolkodik mint mi. Ha érzi, hogy szeretik, foglalkoznak, s törődnek vele nap-mint nap,akkor átveszi a gazdája szokásait, s bizony érzi, ha éppen rossz kedvünk van, vagy örülünk. Hihetetlen okosak. A gesztusainkból, a "szagunkból", a mozgásunkból, az arckifejezésünkből ő is látja, ha valami nincs rendben velünk. Olyankor gyakran odajön, bújik, hogy simogassuk meg.Rendszerint megnyugszunk tőle,érezzük, hogy van valaki, aki nap-mint nap vár minket haza az iskolából, a munkából, vagy ha elmegyünk valahova.Feltétel nélkül szeret. Nem kér ő sokat, csak egy kis gondoskodást, s hihetetlen ragaszkodást, s szeretet tud adni érte:)
Az állat nem csak egy állat. Ugyanúgy, a családhoz tartozik, családtag, ugyanúgy szeretjük, mintha ember lenne. Ugyanúgy foglalkozni kell vele, például a kutyát le illetve kivinni sétálni, játszani vele.A cicákkal is ugyanez a helyzet. Igazából nincs kivétel, hogy most kutya, macska, nyuszi, vagy bármi más. Talán néhányan furcsán néznének, ha azt mondanám, hogy velük is ugyanúgy kell(ene) beszélgetni, mint az emberekkel. Attól, hogy ő állat, még ugyanúgy érez, gondolkodik mint mi. Ha érzi, hogy szeretik, foglalkoznak, s törődnek vele nap-mint nap,akkor átveszi a gazdája szokásait, s bizony érzi, ha éppen rossz kedvünk van, vagy örülünk. Hihetetlen okosak. A gesztusainkból, a "szagunkból", a mozgásunkból, az arckifejezésünkből ő is látja, ha valami nincs rendben velünk. Olyankor gyakran odajön, bújik, hogy simogassuk meg.Rendszerint megnyugszunk tőle,érezzük, hogy van valaki, aki nap-mint nap vár minket haza az iskolából, a munkából, vagy ha elmegyünk valahova.Feltétel nélkül szeret. Nem kér ő sokat, csak egy kis gondoskodást, s hihetetlen ragaszkodást, s szeretet tud adni érte:)
