Nem tudom,en megszerettem magam

Sokszor nem vagyok megelégedve magammal, amikor a tükörbe nézek. De próbálok változtatni a külsőmön. Próbálok minél többet edzeni, hogy jobb fizikumom legyen. De ettől függetlenül elfogadom magam, amilyen vagyok. Nem a külső a legfontosabb. A belső többet ér.

Ez engem is érdekelne

Hát,én elég sokszor összeomlottam és ahhoz nem kellett tükörbe néznem.

Sehogy

En nem szeretem magam , ha ez vigasztal xd

14 éves korban ez teljesen természetes. Egészen addig az ember egy belső önképet lát, akkor is amikor tükörbe néz (már ha normális). 14 éves korban másodszor is kicserélődik az ember összes sejtje és a belső önkép helyett felfedezi a saját külső képét, ami 99%-ban sokkolóan hat mindenkire. Aztán a többség 16-18 de legkésőbb 21 éves korára kinövi a dolgot, elfogadja önmagát. És van egy kisebbség, aki később se képes rá és öngyűlöletben li le az életét. Ez ilyen.

Egy ideig ez volt, de fogyás után már egyre szebbnek látom magam.

Én nagyon nem szerettem magam, volt olyan hogy jóformán undorodtam magamtól ha bele néztem a tükörbe, de megtanultam elfogadni önmagam, illetve alkatilag meg teszek azért, hogy jobban tetszek magamnak ☺️

Nem. Már jó ideje minden nap teszek az alakom és egészségem megőrzéséért így a tükörbe is örömmel nézek minden nap és csodálom amit látok, sőt inspirál, hogy mégtöbbet tegyek bele. De az önszeretet nem csupán a külsőn múlik, hanem ennél sokkal több és mélyebb.
Én azt a módszert alkalmazom, hogy amit menőnek gondolok és irigyelek másoktól abba én is belefogok legyen az bármilyen őrült dolog és ha már sikerült attól magamat is jobbnak fogom látni. Ezeket a folyamatokat általában élvezettel csinálom és boldoggá tesznek, rengeteget fejlődök tőlük. Egy végtelen öntanulási folyamat ami számomra az élet értelme.