#angol

Szia! Hű, hát rengeteg kiemelt szösszenetet hoztál, amelyek egyenként is megérnének egy teljes választ.
A tény, hogy olyanok nyilatkoznak és döntenek oktatásról és kultúráról, akik nem látják át, hogy a klasszikus műveltség nem csak lexikális memóriaszemét, amivel szegény kicsi buksikat terhelünk, akiket valójában más érdekelne(?), akik nem látják, hogy ezzel komplex és bevált gondolkodási, helyzetelemzési- és értelmezési, valamint cselekvési analógiákat nyújt nekünk a múlt tálcán, nagyon szomorú jövőképet vetít előre. Addig oké, hogy a súlyozásokban és mennyiségekben volna mit csiszolni, de a matematika akkor is a logikát, a memoriterek a memóriát, a történelem a múlt hibáiból való konzekvencialevonást és a jelen átlátását stb. segítik, fejlesztik, ezt elvitatni nettó ostobaság.
A diszlexiás (és úgy általában véve az SNI-s) gyerekekről szóló résszel nem igazán értek egyet. Egy "papírjával" visszaélő és a kötelességei alól ezáltal kibúvó esetre szerintem kb. száz diagnosztizálatlan, szimplán hülyének és lustának bélyegzett SNI-s diák jut, úgyhogy itt a gyógypedagógusok és iskolapszichológusok, valamint az olyan pedagógusok hiánya a valódi probléma, akik elég képzettek ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyék a disz-ek jeleit, illetve legyen kapacitásuk ezzel foglalkozni, differenciálni.
Kár, hogy nem fér ki több gondolat... :) Maradjunk annyiban, hogy olyan embertől "teher alatt nő a pálmáról" kérdezni, aki filozófia és latin szakra készült, és aki ha elkezd ógörögözni, akkor öt könyv, két nyomtatott jegyzet, egy kézírott füzet, egy tíz kilós szótár és angol nyelvű oktatóvideók kerülnek elő egyszerre, hogy egyáltalán bele tudjon KEZDENI egy leckébe... :) Kicsit kiszámíthatóak a nézeteim.
Szerintem is az a tudás a legértékesebb és legelmélyültebb, amiért magunk küzdünk meg, nem tálcán kapjuk, és a tanulás alulértékelt, de esszenciális komponensének tartom a munkafegyelmet. Amikor ezt megértettem, onnantól kezdett felívelni az átlagom az egyetemen.
Hiszek az élménypedagógiában, de abban nem, hogy a tanárnak szórakoztatóipari egységnek kell lennie, és kuncsorognia azért, hogy a diák tanuljon. A fegyelem hiánya nagyon káros, és persze annak, hogy itt járunk, ezer szociológiai, történelmi, politikai stb. oka van, de ahh, karakterlimit... :)

View more

Szép jó estét!

---

A 11 éves askos pályafutásom alatt szinte mindig ez volt a nevem. Egyszer azonban megtörtént, hogy egy pár napra - ha jól emlékszem - "megengedtem" Timonton Ruddlefox énemnek, hogy "ő válaszolgasson". Na jó, "átvette az uralmat", szóval kénytelen voltam nevet is váltani. Pár nap volt és azidő alatt Timhez "méltón", csak képekben válaszoltam. [Timontonhoz kötöm egyébként a "képi" megnyilvánulásaim. Rajzok, festett dolgok, fotók, stb.]

---

Az "eredeti" nevem amolyan összefoglaló név is volt sokáig, azaz a Rocky Coastline. Szigorúan C. nélkül. Ennek a névnek a történetét azt hiszem meséltem már itt, de ha nem gond, keresés helyett, inkább újra elmondom.
11 éves koromra kell visszakapaszkodni. Akkor egyik angol órán egy szöveget fordítottunk, ahol elhangzott, hogy "near by the rocky coastline", amin akkori tanárnőnk elmélázott kicsit, majd megjegyezte "ez egy név is lehetne". Én csak ültem, és úgy éreztem, "igen, az én nevem".
Ez aztán az évek alatt, sokfelé alakult. Mint itt is láttuk már, lett még egy pár nevem - pl. az előbb említett Timonton, vagy a már lapomon emlegetett Layofel -, amiket egy időben rövidítésként be is passzíroztam, azaz, volt egy Rocky L.T.R. Coastline korszak is.
Ám ez alakult, formálódott, még sokat. A teljesség igénye nélkül, megpróbálom minnél rövidebben: 16 éves lehettem, amikor életre kelt Chase Wild fiam, aki nagyon jelentős szerepet kapott életem alakulásában. Mondjuk ki: olyanná akartam válni, mint amilyenné őt megálmodtam. Ennek köszönhetően, körülbelül 3 év "vele törődést" követően, eljutottam oda, hogy akkor tényleg, erőt veszek magamon és kialakítom az új énem. Szóval, ha történetben szeretnénk maradni és úgy fogalmazom meg, akkor: Chase magába olvasztotta Layofelt és átvette a helyét, miközben Timot "elcsitította". Na ekkor ütötte ki az L.T.R. -t a C.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A lényeg, hogy "mindenki visszatért", sőt felsejlett még egy Walter Coastal is... És igazából, ha az eddigieket követném, akkor már régóta Rocky L.T.R.W.C. Coastline kéne legyek. De mivel a Rocky nevem "összefogó" szerepe alábbhagyott már, így ezt a passzírozást elengedtem. És mivel én, Roro, meg Chase nagyon jól összecsiszolódtunk és igazán jól kijövünk egymással, ezért megtartottam végül az én C-met.

---

Katyvaszos, zavaros, tudom. Igyekszem majd egyszer valahogy ezt is megfogalmazni, összerakni. Aztán remélni, hogy senki nem fog disszociatív személyiségzavarral diagnosztizálni. Elvégre, mindenkiben van legalább még 1 hang, akivel képes összeveszni.
Csak én neveket is adtam nekik és történeteket is kapnak...

View more

Fogadalmat nem, viszont összeírtam egy terjedelmes listát azokról az apró változtatásokról, amiket be akarok iktatni a mindennapjaimban.
Nagyobb részük a minimalizmus és pénzügyi tudatosság tárgyköréhez kapcsolódik (pl. ismét gigantikus szelektálásba kell kezdenem, új életet kell lehelnem a diszfunkcionáló tárgyaimba, fel kell élesztenem a Vinted-fiókom, bankot kell váltanom stb.), de vannak random tervek is, pl. havi egy eddig elmulasztott alapmű/klasszikus olvasmány elolvasása, út a magabiztos angol felsőfok felé, magánórák vállalása, fűszernövények nevelése a szeretteimnek ajándékba, természetes házi tisztítószerek kipróbálása, még több Munch és főzés + ételtartósítás, a hivatalos irataim és orvosi leleteim átlátható (tematikus és kronologikus) rendszerbe foglalása és hasonlók.
Nagyon motivált vagyok, már csomó rég halogatott feladatot meg is csináltam itthon, juhé!

View more

Szép napot!
Arra jutottam, hogy először teleportálnék két helyre:
- Anyósomékhoz, hogy szegénynek az elhatalmasodó betegségéből adódó problémák elhárításában segítsek, pl. megakadályozzak egy tragédiát. A minap pl. betegsége miatt kis híján tüzet okozott a házban, ahol 86 éves apósommal élnek, és az apósom (aki meg beszélni nem tud értelmesen a sztrókja óta) akadályozta meg.
- Aztán az egyedül élő, 84 éves anyumat látogatnám meg. Irtó nehéz személyiség- de az anyum. Ha tudnék, valamit neki is segítenék, és elmennék utána a drága nagyszüleim nyughelyéhez is.
- Mindezek után "ugranék el" Norvégiába meg aztán az írekhez is. Ha volna rá pénzem (de most nincs, mert az esküvőkre kell) hetekig, talán 1-1 hónapig is maradnék. Gondot az angol kommunikálás okozna, mivel csak hebegek-habogok élőszóban (keveset tanultam angolul, németes meg oroszos voltam alapvetően).
Az első két látogatást erkölcsi kötelességemnek tartanám, mivel könnyedén odajutnék, az utolsók pedig - mondjuk úgy - bakancslistások számomra.

View more

Megszámlálhatatlanul sok kiállításon voltam már, nem is emlékszem mindre és fel sem tudnám sorolni.
Kettő érdekeset emelnék ki.
- A Kopcsik Marcipán Múzumot Egerben. Kopcsik Lajos cukrász munkássága nemzetközi hírű volt, s amikor ott jártunk a marcipánból, cukormázból és hasonlókból készült csodáinak a termeiben (a Barokk Terem különlegesebb a többinél is), összefutottunk magával Kopcsik Lajossal is. Anyósom előzőleg szólt, hogy távoli unokatestvére a híres cukrász, így átadtan neki az anyósom üdvözletét. (Egyből tudta, kiről beszélek, még kedvesebb lett.) Azóta sajnos meghalt a "kisöreg", ha jól tudom, de a múzeuma csodálatos.
- S eszembe jut egy olyan festménykiállítás, amely időszaki volt és tematikus. XVIII.-XIX. századi angol, holland stb. festőknek a ház körüli állatokról, ember és állat együttéléséről készült festményeit állították ki. Nem emlékszel, hol láttam! Talán Mosonmagyaróváron volt?
Amúgy rengeteg kiállítás tetszett még, mindenféle tárgyú...

---

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kopcsik_Marcip%C3%A1nia

---

Neten sok fotót is találsz, ha rákeresel.

View more

Szerintem pont hogy bezárulna. Telóval egy pillanat alatt bárhol lehetek, bármilyen információra rákereshetek, bármilyen nyelvet megérthetek (google fordító kb 80-90 pontossággal fordít és ha van alap angol tudásod akkor teljesen megérted a szöveget). A telóval és nettel egy ember kb félisten... de csak azért FÉL mert ugye hallhatatlanságot nem ad. XD

---

Nyilván nem jó ráfüggni a telóra, meg úgy semmire, de mindenki függője valaminek, ha nem így lenne akkor mindenki csak a pókot bámulná a szobályában a plafonon. Valamit csinálni kell, amire előbb utóbb ráfügg az ember. Minden nap sem lehet új dolgokat csinálni, mindenki életében van valami rendszer szerűség. Mondjuk van az a beteges szint, amikor 1 percre sem tudja lerakni az ember a telefont, meg ha lemerül az egyenlő számára a világvégével... pedig csak a messengert meg a tiktokot akarja nézni, és semmi értelmeset nem kezd ezzel a "hatalommal" ami a kezében van. Suliban az osztálytársaim fele ilyen volt kb. Én meg képes voltam várni a buszomra 1-2 esetemként 3 órát is. Néha tanultam, volt hogy aludtam xD. Kihasználtam az időt. Ők meg azon is nyavajogtak ha 10 percet kellett várniuk a buszra, mintha lenne bármi fontos dolguk, nem értem... a telójukat bárhol tudják nyomkodni, nem mindegy hogy a sulinam vagy otthon?

---

Szerintem akkor nyilna meg az emberek előtt a világ, ha nem csak h*lyeségekre használnák a telefont/netet. És persze ne is legyenek ráutalva totálisan.

---

Én pl most elkezdtem olvasni egy könyvet és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen szeretek olvasni, csak a suli miatt, a kötelező h*lye olvasmányok miatt azt hittem, hogy az olvasás rossz és unalmas. Ha olyan műfajba kezdek bele ami az én világom, meg amit ÉN VÁLASZTOK akkor egy tök király dolog. 400 oldalból 50-et mát elolvastam. Még 1 hét meló lesz, szerintem 100-150ig eljutok és a 2 hetes szünetben meg bedarálom a többi oldalt. Melló mellett nincs agyam olvasni.

View more

Sajnos igen...életem legalább húsz évét végig kísérte ez az érzés.

---

Drága, kedves édesszüleim az eredményeim elismerése, és jutalmazása helyett inkább az "elvárások vannak, elismerés nincs" nevelési elvet tartották helyénvalónak: vagyis volt egy tökéletességre vonatkozó elvárásuk, melyet, ha elértél, nem történt semmi, hiszen ez volt az elvárás. Ha pedig nem érted el...na akkor jöttek a bajok, és jöttek a szankcionálások...

---

Eléggé sokféleképp próbáltam meg kompenzálni ezt a fajta nevelési hibát:
1. Perfekcionizmus: Próbáltam minél pontosabb, minél hibátlanabb munkát végezni, hogy elkerülhessem a balhékat. Elvégre, ha nem hibázok, nem is sérülhetek miattuk. Viszont fiatalként eléggé feledékeny voltam, és a mai napig problémát jelent egyszerre két dologra figyelnem, így ez alapvetően halálra volt ítélve. Annak idején pedig nem láttam, hogy ezzel a hozzáállással ebből a helyzetből nem jöhetek ki győztesként, csupán vegetálhatok.
2. Titkolózás, ferdítés, hazugságok: Szerencsére hamar ráébredtem, hogy nem tudok megfelelni az irreálisan magas elvárásoknak (ebben ironikus, hogy csupán néhány éve tudtam ezt egyértelműen megfogalmazni először), így inkább megtettem a tőlem telhető legjobbat, amiben pedig kudarcot vallottam, azt igyekeztem eltussolni, vagy addig titkolni, amíg azt lehetett. Elvégre ugyanazt a heves vérmérsékletű, lelki terrorral vegyített lebaszást, és fenyítést kaptam minden egyes apró hülyeségért, így kézenfekvőnek tűnt, hogy legalább a rossz jegyek miatti veszekedést leredukáljam három alkalomra: tanévenkénti két szülői értekezlet, valamint a bizonyítvány osztás.
Később ezt másra is sikerült kiterjeszteni a túlélésem érdekében.
3. Túlteljesítés: Bármennyire is ellenkeztem velük, gyerekként mégis vágytam az elismerésükre, hiszen melyik gyerek nem vágyna rá eleinte? Látszólag elég sokat letettek az asztalra, és, ha büszkék lennének rám, talán jobban is bánnának velem, nemde?
Néha azért sikerült ezt elérnem. Nem kaptam elismerést, csupán magasabbak lettek az elvárások.
Viszont megmaradt bennem egy alkalom, amikor is csúnyán alábecsültek engem: Az osztályból többen jelentkeztek középfokú angol nyelvvizsgára. Elég biztos voltam a tudásomban, így megkérdeztem a szüleimet, hogy mehetek-e. Bár, mivel pótjelentkezés lenne, így egy kicsivel többe kerülne a dolog. Emlékszem, anyám egy lenéző mosollyal ment bele... Várta, hogyan fogok ismét pofára esni.
Osztálytársaim mind jártak felkészítőre a tanáraiknál. nekem meg az akkori angoltanárom elintézte, hogy én ezt ne tehessem meg (that's another can of worms...). Végül a vizsga jött, és ment. Szóbeli, és írásbeli is. Majd egy hónapra rá jöttek az eredmények: online megtekintés során egyedül az én eredményemhez volt írva szóbeli, és írásbeli terén az alábbi szöveg: "Kiválóan megfelelt" (90% felett teljesítettem).
Anyám faarccal nézte, majd megkérdezte:
-Hogy a fenébe tudtad ezt megcsinálni ennyi felkészüléssel?
Én pedig gondolkodtam, majd így feleltem:
'-Úgy tűnik, ennyire jó vagyok.

View more

Szépeket!

---

1.: Edzésre járok és ha nem felejtem el, vitaminokat szedek.
2.: Regényeket, tudományos cikkeket olvasok. Ha pedig interneten "szórakoztatom magam", akkor szánékosan kerülöm videók/postok/cikkek alatt a kommentmezőt.
3.: Hát, azért nem tudom, mert azt sem tudom, hogy hogyan kell, de ha ez annak számít: Mostanság igyekszem lekommunikálni a szűk környezetemmel, hogyha beüt a mélyrepülés nálam.
4.: Időt töltök a barátaimmal és nem vonom ki magam a munkahelyi és edzőtermi beszélgetések alól sem.
5.: Semmit. Néha felbontok egy topjoyt, hogy "mit üzen az UnIvErZuM", de nálam ennyiben kimerül ez. Meg ha FAM és Puzsér valamelyik Apun spirituálisabb témát feszegetnek, azt jó szívvel meg tudom hallgatni. Meg másoktól, hogyha mesélnek az ilyesfajta élményeikről. De tőlem távol áll ez a spirituális dolog.
6.: Edzek, nyelvet tanulok, olvasok, bögrékre rajzolgatok, lapra rajzolgatok, írkálok. Nyáron becsúszik néha egy-egy paintballozás, kirándulás. Vagy elszabadulok egy koncertre.
7.: Dolgozom, mellette igyekszem fejleszteni magam a szakmán belül, most ugye a mesterképzéssel. Meg frissítem az angol nyelvtudásom, egyetem után pedig ráhasalok a dánra. Mindezek mellett pedig gyűjtögetek, amennyire a jelenlegi helyzet engedi, hogy elhúzzak ebből az országból a ... Azt hiszem, az lesz majd a legnagyobb dolog, amit ezért fogok tenni. [Azért megsúgom, valahol még mindig reménykedek, hogy nem kell... Hátha nem kell... Eléggé félek ettől.]

View more

A leghasznosabb a lottózás lehetne: törvényes és millárdokat is lehet vele nyerni nagyon rövid adő alatt.

---

Szintén törvényes és millárdokat hozhat pár év alatt, ha a hatalom gyakorlását/működését magas szinten aktívan biztosító emberkével kerül szoros munkaviszonyba, alárendeltségébe valki.

---

Egy jó házassággal is lehet milárdokat "nyerni", lásd pl. a jelenlegi angol miniszterelnököt vagy Vajna Tímeát stb.

---

Ha munkában gondolkozik valki, munkával akarja megkeresni az 50 millió Ft-ot, azaz: a havi fizetéséből akarja félretenni, akkor olyan munkakörökben kell gondolkozni, ahol havi 1 millió Ft körül tud megtakarítani - ilyen munkakör sok van Magyarországon, pl.: bankigazgatók és helyetteseik, bányatulajdonosok, építőipari cégek tulajdondonosai és vezetői, programozók (nem mindegyik), de munka nélkül is lehet havi több milliót keresni, lásd pl. a magyarországi celebeket és influenszereket.

---

"Alacsony hozzáadott értékkel" is lehet 50 milliót összeszedni pár év alatt, ha pl. havi 500.000 Ft körül tud valaki megtakarítani, ilyenek pl. a villanyszerelők, kamionsofőrök stb.

View more

Ha Noémi IQ-ját nézzük, a logikai képességeit és a memóriáját, akkor valahol a szupertehetségek környékén van.

---

Ha Noémi "jólneveltségét" nézzük, akkor átlagon felülinek tűnik.

---

Ha Noémi társadalomtudományi ismereteit nézzük, akkor valahol a "kezdő" kategóriánál tart.
Ezért lenne teljesen eredménytelen, ha pszichológiai problémákat próbálna jelenleg megoldani (mert ehhez sem elegendő élattapasztala nincs, sem megfelelő társadalomtudományi ismeretei, annak ellenére, hogy van BSc szintű pszichológusi diplomája).

---

Noémi egy interneten felnőtt emberke (akit, szerencsére, az intenernet fekete lyuka nem szippantott be), számára azok a politikai fogalmak, mint nép, nemzet, identitás és bármi, ami nem a globalitást támogatja, annak része, elintélendő vagy nem támogatandó.
Ráadásul ő nemzetköziségben gondolkozik jelenleg, ő egy világpolgár lenne szíve szerint leginkább - ez is azt jelzi, hogy nem elegendők a társadalomtudományi ismeretei.

---

Az a kérdés azonban jogos vele kapcsolatban, hogy aki annyira "majmolja" a Nyugatot, mint ő, az miért nem él Nyugaton... vagy Keleten?

---

Összességében mégis azt kívánom a jövőnek, hogy sok-sok Noémi szintű/típusú emberke legyen majd, mert akkor van/lesz arra remény, hogy az emebriség visszatér a normálishoz nagyon közeli élethez, ami a mostani abnormálishoz viszonyítva főnyeremény lenne.

View more

Kis mértékben nem zavar (sőt, szerintem a z generáció nagy része így beszél, beleértve magamat is), túlzott mértékben viszont tényleg rettenetesen irritáló.
A jelenség védelmében annyit mondanék, hogy kölyökkorunktól kezdve sokat lógunk nemzetközi oldalakon nemzetközi kontentet olvasva / nézegetve, szóval megesik, hogy ha nagyon magyarázni akarunk valamit, találóbbnak érzünk egy angol kifejezést, mert magyarul talán nincs is rá megfelelő szó. És most nyilván nem olyan szavakról beszélek, mint az ajtó meg az ablak, hanem olyanokról, amik nem igazán jönnek elő hétköznapi beszélgetések során, viszont a neten nemzetközi szinten felkapott téma.

---

Ha viszont valami felsőbbrendű szókincs kidolgozgatása a cél (néha sajnos ezt érzem), csak annyit mondanék, hogy nem értem, hogy 2022-ben miért akkora dolog, hogy valaki tud angolul :D Lehet, hogy a nyolcvanas években jól el lehetett volna ezzel vagánykodni, de most sok értelme nincs.

View more

Wow...valaki nagyon salty ma reggel! De elmagyarázom neked azt a két rendkívül egyszerű okot, amivel ezt a "becstelen," és "hazafiatlan," valamint "tiszteletlen" jelenséget magyarázni lehet...

---

Az egyik indok, hogy a mai fiatalok többsége jóval nagyobb számban képes több nyelven is beszélni, mint az előző generációk. Ez nemcsak hasznos, de szükséges is a boldogulásukhoz, mivel a neten legnagyobb számban angol forrásokhoz férnek hozzá, általában angolul hamarabb jönnek ki az új sorozatok, játékokat is többnyire angolul, és nem magyarul játszanak (utóbbi leginkább azért, mert se magyar szinkron, se magyar felirat nem készül hozzájuk, max rajongók által). Mondhatni létszükséglet számukra, hogy ismerjék a nyelvet, nem úgy, mint a korábbi generációknak, akiknek nincs igényük azokra a dolgokra, amikre a mai fiataloknak van.

---

A másik indok az elsőnek egyenesági következménye. Mivel az angol nyelvet megismerik, arra is rádöbbennek, hogy bizonyos érzéseket, gondolatokat, hangulatot jobban, rövidebben, és könnyebben ki lehet fejezni angol kifejezéseket, és szavakat használva, mint magyarul lehetne mindezt. Pláne olyan dolgok kapcsán, amelyekre nincs is igazán magyar megfelelő. A fiatalnak pedig nem érdeke, hogy védje "nemzeti értékünket" magyar nyelv terén, és extra lépéseket tegyen csakis azért, hogy magyarul fejezhesse ki magát. Ugyanis az a gyakorlatban nem mindig elég hatékony, továbbá általában nem segíti a boldogulását, sőt, gyakran még hátráltatja is, ha olyan közegben tartózkodik, ahol gyakran beszélnek angolul, vagy esetleg olyan szakmai közegben tartózkodik (pl informatika), ahol a szakszavaknak szintúgy nincs magyar megfelelőjük.

---

Szóval ahelyett, hogy majmolásnak állítod be a jelenséget, csak azért, mert te nem érted, és nem így csinálod, és megveted a mai fiatalságot, amiért boldogulni szeretnének az életben, lehetnél egy fokkal elnézőbb, és megértőbb velük szemben.

---

De jó, hogy legalább megkérdeztél valakit erről a témáról. Általában ez az első lépés egymás megértése, és a békés együttélés elérése során.

View more

Szép napot!

---

Fogalmam sincs az aktuális divatról, mert nem is érdekel, meg olyan ritkán vagyok emberek közt, hogy nem igazán látom, így azt írom, amit korábbról ismerek, de még mindig dívik.

---

Nők esetében:
- smink
- rajzolt/tetovált szemöldök
- műköröm (akár lábon is...)
- feltöltött száj/mell/fenék
- affektálás
- fogyókúra akkor is, ha az illető vasággyal együtt 40 kg

---

Férfiak esetében:
- tapadós farmer
- nejlonharisnya
- ecsethaj

---

Nemtől független dolgok:
- piálás ha kell, ha nem
- angol szavak berakása a magyar szövegbe
- mondatokból/szavakból kihagyott elemek (pl. "valaki besz?", "valaki Debrecen?" "korod?", stb.) Lassan visszafejlődünk a makogásig, ha így halad a kommunikáció egyeseknél
- túl megengedő gyereknevelés (nekem ugyan sosem lesz, de biztos, hogy nem követném a mai eszméket ebben sem)

---

Biztos mindhez lehetne még írni, de most ezek ugrottak be.

View more

A szűk állkapcsot és az ezzel járó kis csenevész "madárarcot biztos az anyai nagyapámtól.
A szemem mind színben, mind formában teljesen az anyai nagymamámé.
A magasságom biztos anyámtól, mert csak ő ilyen 160 körüli a családban, a többi inkább 180 körüli nőként is :D
Az alkatomat szerintem apámtól (vagy az ő anyjától talán?)
A magas homlokom és a hosszú, vékony nózim meg mindenkitől, mert az családi vonás.

---

A személyiség nehezebb kérdés, mert mindig full fekete báránynak éreztem magam ebben a famíliában :D
Anyám alapvetően eléggé elmélyült érdeklődésű. Imádja az ilyen pszichológiai filmeket, csomót olvasott régebb, néha fórumokon talál megoldatlannak kikiáltott matekfeladatokat, aztán 5 napig azzal b@szakszik úgy, hogy előre megmondták, hogy nincs megoldás. xd Szóval ilyen elmélyültebb típus, mint talán én is valamennyire (?), csak rohadtul nem ugyanazok a dolgok érdekelnek.
Apám meg ez a klasszikus bohóc karakter, aki olyan szövegeket lenyom, hogy lefordulnak a székről. Általában bennem is azt szokták kiemelni, hogy akarva - akaratlanul is elég szórakoztató jelenség vagyok, szóval ebben lehet, hogy rá ütöttem. Meg ő polyglot, fluent 6-7 nyelvből. Én 6-7-ből nem, de én is több nyelvet beszélek, aztán itthon, ahol egy felmérés szerint az ország közel 60%-a semmilyen idegen nyelven nem beszél, mindig azt hiszik, hogy külföldi gyökerekkel rendelkezem, mert fura számukra, ha valaki olyan nyelven is beszél, ami nem magyar vagy angol. Ezt nem lenézően mondom, csak úgy érzem, hogy ez áll annak a hátterében, hogy valahogy rendre előkerül az, hogy honnan gyüttem, milyen nemzetiségű vagyok, meg mittudomén. Hát amennyire tudom, magyar, csak olyan, aki beszél nyelveket :D
Meg van művészi véna a családban, csak nem annyira tudom, hogy kihez lehet kötni. Unkatesómnak nagyon jó hangja van, az apja (anyám testvére) nagyon jól rajzol, állítólag az apai nagyapámnak is jó hangja volt. Hát hangból nekem szerintem nem sok jutott, de valamennyire jól rajzolok (bár fura, amikor önmagáról ilyet mond az ember, szóval inkább döntsék el mások :D) Szóval valami távolabbi felmenőnk biztosan nagyon tehetséges lehetett, csak valszeg azért nem tudunk róla, mert paraszti családban, ahol egész nap dolgoznak a földeken, nem igazán nyilvánulnak meg ezek a dolgok.
Meg mindenféle mentális "furaságok" is elég sok embert érintenek, csak ugyanaz a helyzet, mint a tehetséggel meg a parasztsággal. -> Nem mindenki kapott diagnózist, de hogy van valami autisztikus meg depressziós hajlam, ami valakinél megjelenik, valakinél meg nem, az is millió százalék.
Közös személyiségvonásokból ennyi jutott eszembe.

View more

A 10 éves énem marhára nem értené, hogy miért nem a lovaglás az életünk és miért nem lettünk állatorvosok. Ezen kívül arra talán büszke lenne, hogy még mindig nem tűrjük az igazságtalanságot, a felszínességet, és valami olyat teszünk nap mint nap, ami igazán fontos. És hogy még mindig sziklaszilárdak vagyunk minden pocsék történés ellenére is.
Ha a jelenlegi életutamat folytatom, csodálatos családom lesz a férfi mellett, akit szeretek. A munkámmal nem tudom, mi lesz. Minden héten történik valami, ami miatt még szorosabbnak érzem a csuklómon a béklyót, ami miatt a szívem összeszorul, mert tudom, hogy nem helyes. Nem tudom, ezt meddig tudom tolerálni. Amit velünk tesznek, az lassan tűrhetetlen. A saját iskolámat szeretem, a gyerkőceim nagyszerűek, a kollégáim 90%-át kifejezetten kedvelem. A tanítást élvezem, élményt jelent számomra. Csak az országosan jelenlévő körülményeket érzem egyre méltatlanabbnak. Hosszú távon úgy érzem, meg fogják ölni a lelkemet. Mégsem tudok elszakadni, a jövőmben mindenképpen helye van a pedagógiának, lehet, hogy a mostanival azonos formában, de lehet, hogy másként. Nagyon húz a szívem az állatasszisztált pedagógiai fejlesztő szakvizsga felé, ugyanakkor az angol tanári másoddiploma gondolata se hagy nyugodni. Jelenleg itt tartok.

View more

Kb. 8 éve vagyok az Ask-on és eddig minden évben minimum 2-szer volt olyan kérdés, mint a tiéd most, amire most sokkal rövidebben írom le a történetet mint máskor szoktam, mert most nagyon nincs időm:

---

Az egyik kedvenc óceánom egyik kedvenc szigete mellett úszkáltunk a naaagy vízben, amikor egy finom csípést éreztem a bal combom belső oldalán.
Estére paradicsom nagyságú vörös dudor keletkezett a csípés helyén és már nem bírtam használni a bal lábamat.

---

A kórházi ügyelet ott is úgy működött, mint a világ legtöbb országában: félkómás állapotban kerültem kb. 6 óra folyosón várakozás (földön fekvés) után egy dokitanonc elé, aki jobb híján a belgyógyászatra küldött, mert fogalma sem volt, mi lehet a gond.

---

Az osztályos ügyeletes orvos el volt foglalva a súlyos (haldokló?) betegekkel és az őt reggel váltó orvos nem az osztály orvosa volt, hanem egy másik kórházból helyettesítő... adott infúziót (vagy valami akármit engedtek belém) és már 3 doki (más osztályokról) törte a fejét, mi lehet velem és mit kellene csinálni.

---

3 nap teljes eredméytelenség után úgy döntött a már megérkező osztályos főorvos, hogy "fel kell nyitni" és megnézni, mi van ott... előtte vérvétel és annak analízisei stb... a lényeg: alá kellett volna írnom egy angol szöveget, hogy beleegyezek a műtétbe és abba is, hogyha elaltatott műtéti állapotomban a dokik olyan helyzetet találnak, hogy a lábam levágását tartják szakmilag helyes döntésnek, akkor engedélyezem a lábam levágását - nem írtam alá és nem lett műtét.

---

Bekövetkezett a fődoki jóslata: megjártam a csillagokat és a poklot és állítólag halálközeli állapotban voltam, de én ebből semmire nem emlékszem, mert aludtam egyfolytában és csak wc-re menni és enni keltem fel napokon át.

---

Aztán észrevettem a fekete asszonyt, a rémséget, akiről írni szoktam... a nővérek meg elmondták, hogy amikor alszom, fogja a kezemet és érthetetlen nyelven beszél hozzám (mintha imádkozna értem vagy áldást mondana)... hogy ki volt ő és miket tett és miért és hogyan maradt meg a lában is és az egészségem is, na ez egy hosszú írás lenne, de erre már nincs időm - elnézést.

View more

Huhh, a félig angolul beszélés az régebben engem is irritált, de mára én is bűnös vagyok benne akaratomon kívül is, mert egyrészt a munkahelyemen is egész nap angolul beszélek, illetve a párommal és az egyik legjobb barátommal is, viszont Magyarországon élek, mindenki mással magyarul kommunikálok. Aztán a mogyorónyi kis agyamnak ez már túl sok, a nap végére teljesen kisül és feladja, így egy fárasztó nap végére általában már csak ilyen barbár hunglish-t sikerül produkálni. Próbálok ellene tenni, de van, hogy egyszerűen csak kifejezőbb egy-egy angol kifejezés, mint a magyar megfelelője, na. Ez van, lehet fújjogni meg leköpni.

---

Ami engem rettenetesen irritál, az a "de viszont", nem is tudom honnan jön ez annyi embernek, de a szemeim befordulnak a koponyámba, mikor meghallom. Illetve úgy általánosságban a kisgyerekes anyák minden egyes szava és szófordulata 500-ra tolja a vérnyomásom két perc alatt, kezdve az indokolatlan többesszámmal (ettünk, fürödtünk, bekakiltunk), a tejcin és tejcsin át egészen a pocaklakóig. Nem tehetek róla, egyszerűen legszívesebben meginnék egy liter higítót, mikor meghallom ezek bármelyikét.

---

Illetve mikor bárki úgy kér bármit egy boltban/vendéglátó egységben, hogy "lesz egy...". Mindkét helyen dolgoztam diákként, ezt meghallom és már tikkel is a szemem.

View more

Szép napot!
Többnyire kerültem a drámákat. Volt az a troll, aki egy időben mindenkit zaklatott Kim Jong Un profilképpel, az belém is belém kötött, de kibe nem? Akkor gimisként kicsit megrázó volt, egyébként most már nem érdekel.
Meg mozogtam egy picit az angol nyelvű részén az asknak, ott is volt egy troll, aki egy lányról állandóan hamis profilokat csinált, Facebookról szedett képekről. Ő rám is megpróbált rámszállni, megtalálta a régi Quotev oldalamat, amit le se tagadtam olyan vicces volt, hogy pont azt sikerült.
Aztán megtalálta valaki Facebook oldalát, akinek az a keresztneve ugyanaz volt, mint nekem (akkor még nem voltam kint a profilképemen itt). Megpróbált rólam hamis profilt csinálni, de ugye az nem is én voltam, úgyhogy kinevettem. Pár évig még hülye üzenetekkel zaklatott, de elkezdtem nem válaszolni neki, és idővel elpárolgott. Azért néha picit ilyesztő volt.

---

Amúgy ilyen trollokon kívül igazi konfliktusom szerintem nem volt. Meg húzódom itt az Ask magam kis szegletében.

View more