*amikor a lány ajkai utat találtak az övéhez másodpercekig meglepetten bámult maga elé, de aztán csak szélesen elmosolyodott és megragadva a lány derekát húzta őt magához teljesen a boldogságtól majd' kicsattanva, mert Vivia azt éreztette vele mint régóta senki sem*
*a csókba szinte beleolvad, mert most is Sébastien az aki megadja neki amire szüksége van: gondolatai immár tényleg elterelődnek a negatívumokról és egész testével a Lestrange fiúhoz simulva élvezi ki a csók minden egyes másodpercét hogy aztán amikor az abbamarad, az ajkaira suttogva karolhassa át a fiú nyakát* Szerintem menjünk hozzád. *veti fel az ötletet, még mielőtt huncut szemei meg nem csillannának, s egy csókot nyomva a fiú telt, puha ajkaira, elégedetten figyeli azt a széles, csodálattal átitatott vigyort amit Sébastien intéz felé még mielőtt belemenne az ötletébe...💕*