Szép napot! Mi volt a legfurcsább dolog, amiért valaha fizettek neked?
Szép napot Neked is!
Úgy érted, pénzzel fizettek érte és azt valami furcsaságért kaptam?
Ilyen nem történt még - ha fizettek pénzzel nekem valamiért, az mindig valamilyen munkaféle volt, de nem furcsaság.
Egyszer történt valami olyasmi, ami talán válasz lehet a kérdésedre:
Szívességből megcsináltam valamit egy nekem nem tetsző (értsd: nem az esetem) lánynak és azt hittem, a megköszönésével vége is a történetnek, de ő felajánlotta, hogy feljön hozzám és megsüti nálam a kedvenc kajámat (az alapanyogokat is megvásárolja, de azok árát adjam oda neki) és utána nem csak elmosogat, hanem még ki is takarítja a lakást, ha akarom.
Nem tudom hová tettem a realitásérzékemet akkoriban, de elfogadtam az "ajánlatát".
Meleg nyári nap volt és a sütő is forróságot árasztott, ezzel indokolta, hogy a ruháitól megvált sütés közben... igazából nekem akkor "esett le a tantusz", hogy milyen célra mehet ki a sütés és a lakástakarítás, de nem tetszett a lány, pedig kedves, aranyos és értelmes volt.
Nem akart hálatlan lenni azért, amit tettem érte - ezt mondta.
Így viszont sikerült eljátszanom a korrekt férfiember szerepét, aki nem használja ki a felkínálkozó alkalmat... és ettől egy nagyságrendet nőttem annak a csoportnak a szemében, ahová a lány tartozott.
Milyen fura visszagondolni azokra az időkre amikor ez történt (pedig nem egy évszázaddal ezelőtt történt)... mennyire más világ volt, minden mennyire más volt.
Úgy érted, pénzzel fizettek érte és azt valami furcsaságért kaptam?
Ilyen nem történt még - ha fizettek pénzzel nekem valamiért, az mindig valamilyen munkaféle volt, de nem furcsaság.
Egyszer történt valami olyasmi, ami talán válasz lehet a kérdésedre:
Szívességből megcsináltam valamit egy nekem nem tetsző (értsd: nem az esetem) lánynak és azt hittem, a megköszönésével vége is a történetnek, de ő felajánlotta, hogy feljön hozzám és megsüti nálam a kedvenc kajámat (az alapanyogokat is megvásárolja, de azok árát adjam oda neki) és utána nem csak elmosogat, hanem még ki is takarítja a lakást, ha akarom.
Nem tudom hová tettem a realitásérzékemet akkoriban, de elfogadtam az "ajánlatát".
Meleg nyári nap volt és a sütő is forróságot árasztott, ezzel indokolta, hogy a ruháitól megvált sütés közben... igazából nekem akkor "esett le a tantusz", hogy milyen célra mehet ki a sütés és a lakástakarítás, de nem tetszett a lány, pedig kedves, aranyos és értelmes volt.
Nem akart hálatlan lenni azért, amit tettem érte - ezt mondta.
Így viszont sikerült eljátszanom a korrekt férfiember szerepét, aki nem használja ki a felkínálkozó alkalmat... és ettől egy nagyságrendet nőttem annak a csoportnak a szemében, ahová a lány tartozott.
Milyen fura visszagondolni azokra az időkre amikor ez történt (pedig nem egy évszázaddal ezelőtt történt)... mennyire más világ volt, minden mennyire más volt.
Liked by:
Sophrone