Egy hatgyermekes amerikai család a genderideológia elől menekült Oroszországba."Nem fogjuk arra tanítani a gyerekeinket, hogy lehetnek melegek, nem fogjuk azt mondani nekik, hogy rendben van, ha két férfi vagy két nő köt egymással házasságot."Ahogy fogalmaztak, az utolsó csepp a pohárban az az új amerikai törvény volt, amely értelmében „ha az ötéves kisfiad azt mondja, hogy lány akar lenni, akkor a szülei beleegyezése nélkül átoperálhatják”.Azt mondta, azért választották Oroszországot, mert ott a családi értékek jelentik az ország alapját. Amerikában gyakran kritizálták a családot a sok gyermekük miatt, a négy lány és két fiú mellé úton van a hetedik testvér.Forrás: https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/05/egy-hatgyermekes-amerikai-csalad-a-genderideologia-elol-menekult-oroszorszagba-video
Szép estét Neked is!Soha nem játszottam egyik játékot sem... nem volt ez/ilyesmi divat a környezetemben - kétféle játékot játszottunk főleg: homokhegyben építettünk várakat az udvaron és azokban műanyag katonákkal harcoltunk egymás ellen vagy sportoltunk.Amikor kint nem lehetett játszani (pl. rossz idő volt vagy este), akkor társasjátékoztunk vagy sakkoztunk vagy modellvasutaztunk (terepasztal építés).
Már kb. mindent elértem amiket szerettem volna: kb. tucatnyi, más-más szakterületen megszerzett diploma, csomó külföldi országban oktatás, jó pénzügyi helyzet, voltak kellemes/kedves barátnők, voltak nagyszerű autók, nem kevés szakmai és magánéleti siker (igaz: házasságig és családalapításig egyik sem jutott el)... szóval: egy fájdalommentes és gyors halál kimondottan kedvemre való lenne (mert tavaly mikulás óta, amikor kisagyvérzést kaptam, a bal karom és bal lábam csak részlegesen működik és a bal térlátásom teljesen elment, ami kapcsán az olvasás és írás nagyon megnehezült).
Azért, hogy szinte tökéletes gyermekkorom volt - nem azért, mert mindent megkaptam volna amire vágytam, de a többségét igen, megkaptam, hanem azért a szerető, boldog, kiegyensúlyozott, pszichésen egészséges/sérülésmentes és soha nem veszekedő intellektuális családért amiben felnőttem és ami gránitszilárdságú és egyértelmű, világos értékrendet/alapokat adott a felnőtt élethez.
Már nem igazán.Voltak évek, amikor rengeteget repültem (oktatás/munka célból). Manapság is szoktam még repülni, de már sokkal kevesebbet... mert helyette online figura lettem.Ráadásul annyira lezüllött a repülős társaság, hogy a sok bunkó utas és képzetlen személyzetek és kiszolgálók miatt már nem is érzem igazán jól magam az utasok között.
Szép napot Neked is!Én gránitszilárdságú vagyok, ezért engem senki, semmire nem tud rávenni, csak akkor, ha magamtól is akarom azt a valamit, de abszurd dolgokat soha nem akartam.
Szép napot Neked is!Nem. Szerencsére (kis)kamaszok nincsenek a környezetemben, de a közösségi médiákban (pl.TikTok, Instagram stb.) tőlük olvasottak/hallottak alapján nem is szeretném érteni őket (mert az idiótaságot egyre nehezebben viselem el bárkitől).
Szép napot Neked is!Is.Ha egyik oldalról nézem a helyzetet, akkor igen, mert eljutottam az egyetemi katedráig és néhány diplomáig és szakmailag elismert vagyok/lettem.Ha a másik oldalról nézem, a magánéletem nem alakult ki (család) és ennek oka talán az, hogy túl sokat tanultam és dolgoztam és emiatt nem maradt elég időm a magánéletre, de az is lehet, hogy csak balszerencsés voltam ezen a téren.Ha visszamenőleg nézek 5 generációt a családomból mindkét szülői ágon, akkor anyai ágon töretlen boldogságban élő nagycsaládokat találok, apai ágon sok nehézséggel (pl. súlyos balesetekkel és hirtelenhalálokkal) terhelt helyzeteket.Az azonban tény, hogy mindkét szülői vonalon boldog családok voltak addig, amíg a szülőpár tagjai éltek, én vagyok az első saját család nélküli a sorban.Szóval: is a helyes válasz.
Szép napot Neked is!Úgy érted, pénzzel fizettek érte és azt valami furcsaságért kaptam? Ilyen nem történt még - ha fizettek pénzzel nekem valamiért, az mindig valamilyen munkaféle volt, de nem furcsaság.Egyszer történt valami olyasmi, ami talán válasz lehet a kérdésedre:Szívességből megcsináltam valamit egy nekem nem tetsző (értsd: nem az esetem) lánynak és azt hittem, a megköszönésével vége is a történetnek, de ő felajánlotta, hogy feljön hozzám és megsüti nálam a kedvenc kajámat (az alapanyogokat is megvásárolja, de azok árát adjam oda neki) és utána nem csak elmosogat, hanem még ki is takarítja a lakást, ha akarom.Nem tudom hová tettem a realitásérzékemet akkoriban, de elfogadtam az "ajánlatát". Meleg nyári nap volt és a sütő is forróságot árasztott, ezzel indokolta, hogy a ruháitól megvált sütés közben... igazából nekem akkor "esett le a tantusz", hogy milyen célra mehet ki a sütés és a lakástakarítás, de nem tetszett a lány, pedig kedves, aranyos és értelmes volt. Nem akart hálatlan lenni azért, amit tettem érte - ezt mondta.Így viszont sikerült eljátszanom a korrekt férfiember szerepét, aki nem használja ki a felkínálkozó alkalmat... és ettől egy nagyságrendet nőttem annak a csoportnak a szemében, ahová a lány tartozott. Milyen fura visszagondolni azokra az időkre amikor ez történt (pedig nem egy évszázaddal ezelőtt történt)... mennyire más világ volt, minden mennyire más volt.
Szép napot! Ha tűz ütne ki a lakásodban és csak egy-két perc állna a rendelkezésedre, mi(ke)t mentenél ki először? (Akár egy öt-tíz tételes priorlistát is szívesen fogandék Tőled.)
Szép napot Neked is!Első egyetemista koromban egy lakótelepi 10 emeletes ház 5. emeletén éltem egy garzonlakásban. Egyik nap délután a lépcsőházban tűz keletkezett, ami pillanatok alatt éjfekete füsttel borította el a lépcsőházat lefelé és fölfelé, a menekülés arra lehetetlen volt. Végül a szomszédok is hozzám jöttek be, mert a tűzoltók létrás autója valamiért az én lakásom nagy ablakát választotta mentési helyül. Addig-addig segítettem a szomszédoknak a kosárba beszállásban, míg én maradtam a sor végére és már annyira menni kellett, hogy csak átléptem a kosárba... a földön jutott eszembe, hogy azért ezt-azt (pl. iratokat, pénzt) nem ártott volna magamhoz venni.
Ha azt írom igen, akkor az ask-os ellenségeim azonnal hazugnak kiáltanak ki és lejárató hadjáratot indítanak ellenem... ha azt írom nem, akkor nem mondok igazat - bonyolult dolog az élet.
Helyzetfüggő - nézőpont kérdése.Azt tapasztalom, hogy a kb. középkorúak és tőlük fiatalabbak esetében a többségnek elmúlik (üresen, haszontalanul, fölöslegesen), a középkorúaknál idősebbek esetében szintén, de itt a kisebb részre igaz ez.A többieknek azonban véget ér egy nagy menetelés, ami tele volt hasznossággal, élményekkel, örömökkel és sikerekkel.
A tél.Az igazi -30C vagy hidegebb, embermagasságú hótömeg vagy magasabb, amikor szinte alagutat kell vágni a hóba, hogy közlekedni lehessen és mindenhol jég, fagy zimankó... nekem ez jön be, ezt szeretem.
Arra gondolsz, ami helyesen írva: szív?Biológiai értelemben: nem (szerencsére).Érzelmi, pszichológiai, lelki értelemben: napi szinten... mert mindig van/történik valami, ami megfájdítja.
Nem emlékszem rá, hogy a nagyszüleim és a szüleim temetésén kívül valaha is sírtam volna... mostanáig.Mostanság azonban (tavaly mikulás óta, amikor egy kisagyvérzés következményeként a bal karom és a bal lábam csak részlegesen működik, a bal térlátásom pedig elment) azon kapom magam, hogy néhány könnycsepp végig gördül az arcomon akkor, amikor belegondolok az életembe, főleg a jövőmbe.
Szép napot! Jelenleg haragszol valakire? Szokták mondani, hogy a harag belülről mérgez minket. Te érzed ennek a nyomait magadon? Ha igen, milyen módon?
Szép napot Neked is!Igen, komoly haragban vagyok az emberiség azon tagjaival , akik támogatják/működtetik a kapitalizmust. Igazából ez már nem is harag, inkább gyűlölet.Mérgezni azonban nem tud semmi belülről, mert már sok-sok évvel ezelőtt kifejlesztettem azt a pajzsot, ami a fájdalmak, sérelmek esetén abszolút védelmet ad és ezért ezek a negatív hatások semmilyen módon nem érnek el a lelkemig.
Nem - de, ha ő (pedig 30 éves) adna egy lehetőséget, belevágnék egy próbába, minden feltétel nélkül, minden kívánságát és elvárását teljesítve, mert hátha vele sikerülne: https://www.youtube.com/watch?v=kvJElTaR5kM
Szép napot! Egyik nap épp indulnál el otthonról, amikor észreveszel valami furcsa kütyüt a táskádban. A megérzéseidre hallgatva és némi Google után rájössz, hogy egy nyomkövető volt nálad elrejtve. Mire/kire gondolsz, mit lépsz?
Szép napot Neked is!Egyrészt, kis túlzással, az egész világot érdekelhetné, miért, mikor és merre járok (ha pl. politikai, társadalmi vagy jogi témakörökről van szó)... másrészt: a kutyát sem érdekelheti, hogy magánemberként mikor, mit és hol csinálok, azaz: csak véletlenül/tévedésből kerülhetet a táskámba a nyomkövető és kidobnám a kukába.