#pingpong

Zawsze wybierali mnie do drużyn jako ostatnią, we wszystkich testach, przede wszystkim w bieganiu byłam na szarym końcu, przy zaliczeniach z siatkówki, koszykówki musiałam kilka razy próbować żeby zaliczyć.
Czasami oczywiście było mi przykro, bo nikt nie lubi być zawsze najgorszym, ale też nie jakoś super bardzo. Miałam tę świadomość, że aktywność fizyczna nie jest moją mocną stroną.
Nie byłam, nie jestem i raczej nigdy nie będę typem sportowca. Jedyne co sprawia mi radość to badminton, pingpong, spacery. Inne sporty pewnie też by mi sprawiały frajdę, gdyby odciąć z niej rywalizację. Bardzo nie lubię jak zaczynam grę z kimś dla zabawy a zaraz przeradza się to w pełnoprawny mecz, liczenie punktów, zaraz ktoś mnie poucza jak powinnam się ustawić, co poprawić (nie w stylu 'może spróbuj tak, będzie ci się lepiej grało' tylko 'ej, robisz to źle, popraw się'). To zabija dla mnie całą radość ze sportu. Może chętniej bym go uprawiała gdyby tego nie było, gdyby nie brać go tak na poważnie.

View more

Azóta több álmom is volt, de a mostani brutálisan hatott rám és két helyen sebzett meg. Sírva keltem fel belőle. De a legrosszabb az volt, hogy rá kellett jönnöm álom volt. Korábban mondtam, hogy a barátnőmmel nem nagyon megoldható a találkozás. Egy éve nem láttam. Álmomban viszont újra találkoztunk, de egyszerűen nem bírtam megölelni és megszólalni. Könnyeztem. Jó volt újra látni. Mesélt nekem, de az egész olyan visszafogott volt, csendes, szép, de mégis nyugtalanított a tehetetlenség. Olyan gyönyörű volt, és örült. Végre kint volt. Nem nagyon ért hozzám, pedig egy éve nem láttuk egymást. Egyszerűen egyikünknek sem ment. Visszafogott volt minden.
Balatonon voltunk és az idő nagyon szeles volt. Valami szállás volt ott, de belülről inkább egy iskolára hasonlított. Még piros iskola szekrények is voltak. Voltak ismerőseim akikkel a barátnőm könnyen össze barátkozott. A pingpong asztaloknál voltunk következőre, ahonnan nézhettük, ahogy a Balaton hullámai nekicsapódnak a szikláknak és a betonnak. Aztán egyszercsak belém nyilalt valami és felszaladtam az egyik tanterembe" és felvettem a kis malacom. Megéreztem, hogy haldoklik és a földre akartam tenni. Leszaladtam vele a lépcsőn és láttam a gondolatait, de valamiért telefonon tűntek fel. Akkor valamiért teljesen élethű volt úgy is. Azt mondta nem voltam rossz gazdi és szeretett. Szorult a torkom. Leértem és magamhoz öleltem, aztán mégis letettem a földre de az arcom közel volt hozzá. Sírtam. Már az utolsó leheletei voltak. Mondtam neki, hogy szeretem és sajnálom. Nagyon sajnálom. Én tényleg.. Hatalmas volt a gombóc a torkomban és felkeltem úgy, mint ahogy álmomban feküdtem fölötte. A kezeimben tartottam és sírtam. Iszonyatosan sírtam. Elakartam temetni. Azt akartam, hogy el legyen temetve, hogy ki tudjak járni hozzá megköszönni neki, mennyi mindent adott és milyen jó kis tengerimalac volt. Lehet ez így fura, de én tényleg nagyon kötődtem hozzá. A valóságban nem tudtam eltemetni, mert nem adták vissza a testét.

View more