#pingpong

Azóta több álmom is volt, de a mostani brutálisan hatott rám és két helyen sebzett meg. Sírva keltem fel belőle. De a legrosszabb az volt, hogy rá kellett jönnöm álom volt. Korábban mondtam, hogy a barátnőmmel nem nagyon megoldható a találkozás. Egy éve nem láttam. Álmomban viszont újra találkoztunk, de egyszerűen nem bírtam megölelni és megszólalni. Könnyeztem. Jó volt újra látni. Mesélt nekem, de az egész olyan visszafogott volt, csendes, szép, de mégis nyugtalanított a tehetetlenség. Olyan gyönyörű volt, és örült. Végre kint volt. Nem nagyon ért hozzám, pedig egy éve nem láttuk egymást. Egyszerűen egyikünknek sem ment. Visszafogott volt minden.
Balatonon voltunk és az idő nagyon szeles volt. Valami szállás volt ott, de belülről inkább egy iskolára hasonlított. Még piros iskola szekrények is voltak. Voltak ismerőseim akikkel a barátnőm könnyen össze barátkozott. A pingpong asztaloknál voltunk következőre, ahonnan nézhettük, ahogy a Balaton hullámai nekicsapódnak a szikláknak és a betonnak. Aztán egyszercsak belém nyilalt valami és felszaladtam az egyik tanterembe" és felvettem a kis malacom. Megéreztem, hogy haldoklik és a földre akartam tenni. Leszaladtam vele a lépcsőn és láttam a gondolatait, de valamiért telefonon tűntek fel. Akkor valamiért teljesen élethű volt úgy is. Azt mondta nem voltam rossz gazdi és szeretett. Szorult a torkom. Leértem és magamhoz öleltem, aztán mégis letettem a földre de az arcom közel volt hozzá. Sírtam. Már az utolsó leheletei voltak. Mondtam neki, hogy szeretem és sajnálom. Nagyon sajnálom. Én tényleg.. Hatalmas volt a gombóc a torkomban és felkeltem úgy, mint ahogy álmomban feküdtem fölötte. A kezeimben tartottam és sírtam. Iszonyatosan sírtam. Elakartam temetni. Azt akartam, hogy el legyen temetve, hogy ki tudjak járni hozzá megköszönni neki, mennyi mindent adott és milyen jó kis tengerimalac volt. Lehet ez így fura, de én tényleg nagyon kötődtem hozzá. A valóságban nem tudtam eltemetni, mert nem adták vissza a testét.

View more