#tool

Highly intelligent clinical psychopaths can emulate empathy . For their own advantage, & as tool to manipulation . . . .

---

Difficult to be sure .

---

It's mostly the thick ones that lash out .

---

But look at Ted Bundy . . . . he had a compelling need to do ultimate harm.
He also was a compulsive , chronic narcissist

---

If the unfortunate partner is physically weaker , in a 'relationship' , they are less likely to bother with self restraint , especially when no-one else is around .

---

What counts for me, is I am with the the most wonderful person in the world now . One must always take care that the evil one has escaped does not return . . . . you can relax , but never forget . . .

---

*ask administrators show many characteristics of a clinical psychopath ~ TG we are not in a romantic relationship with these. not very bright, these*

View more

If you still think while humming, you’re not broken and there is nothing wrong with you. An active mind is REAL. All the reason to hum even more—

---

(Also, the point isn’t to try to prove this wrong; this is simply a tool you can use when you need it.)

---

Why you should hum:

---

1. When you hum, you are stimulating your vagus nerve, which calms your nervous system. So although there may still be thoughts, there is also a barrier between the thoughts and your nervous system, so you can stay more calm.

---

2. If you intentionally hum while trying to listen to one solid note and feel the vibration in your body - that’s meditation! You’re giving your brain a break.
—————
If you’re not in a space where you can hum outloud, just hum a melody in your head. It will give you something else to focus on.
“When you hum you hear your voice from inside. It’s like the voice in utero. When you’re the baby, the first thing you hear is the voice of your mother from inside, and when you hum, you recreate that experience.”

---

Now, I don’t know if that (her in utero comment) has been scientifically tested, but I do know vibration is healing, and humming helps quiet my mind!

View more

Money is cool and it's definitely not bad. But it doesn't have any value by itself. It's just a tool to get the things that you actually want. So does money make you happy? I guess. Getting that paycheck and being able to pay all your bills, treat yourself and live comfortably. But sadly money will come and go and there will never be enough of it. You will always run out of it and want more. It's sad when money becomes an issue in a relationship and it's such a big issue that's it's a deal breaker. But I said I want that ring, that marriage and that car, bitch. I want to eat at fancy restaurants and sip on champaign. Stop being so broke you little broke ass bitch! Do you not love me? Give me money! 😡😡😡 All my friends go on dates and post in on social media but we don't. I don't want to wait. I want it now. 😡😡😡 RIP. Sad when money, pressure from parents, pressure from friends, family and social media tears good relationship apart. I guess I better need to start making that sugar papa money. 🤑

View more

A Tool Vicarious száma ugrott be, az igazából erről szól.
https://www.youtube.com/watch?v=N26N7lQHNW8

---

Emlékszem, hogy olvastam már valahol ennek a pszichológiájáról, hogy miért szeretjük nézni mások szenvedését/halálát, viszont akárhogyan próbálkozom, semmi nem akar eszembe jutni. Ám valamiért az ember szeret megborzongani, nem hiába voltak sokáig nyilvános kivégzések, a lehető legkreatívabb módokon. Gondolom, a horror ezen ösztönünket bizergálja meg, elégíti ki, ahogy az idézetben is van. Segít megsétáltatni azt a bennünk élő démont.

---

Én mókásan ijedős vagyok, amit nemrég tudtam meg, hogy a magas szorongásszintemnek köszönhetek. Ami nem jó, de tényleg vicces, hogy mindentől képes vagyok megijedni, elég, ha csak egy mozdulatot nem úgy hajt végre valaki, ahogy azt a tudattalanom kiszámolja.
Ennek szinte egyenes következménye, hogy félős is vagyok. Félek a sötétben, félek bizonyos szituációkban, félek bizonyos emberektől, állatoktól, mozdulatoktól. A viszonyom hozzá, egy korábbi válaszom szerintem jól leírja, amiben az "ágy alól felbukkanó szörnyre" kellett reagálni, elvezetlek oda, bár Te azt pont olvastad is: https://ask.fm/coastline/answers/170709653225
Szóval, ilyen nyomorult vagyok, ha egyedül nézek szembe valamivel. Igyekszem magamban hangosan tudatosítani, hogy csak illúzió, csak a képzeletem szórakozik velem. [Persze, annyira nem drámai a helyzet, mint a leírt "történetben", de a menet hasonló.] Társaságban már inkább elnevetem magam, ott ad egy biztonságérzetet, hogy más is van velem.
A démonaim leginkább megtörtént eltűnésekkel, gyilkosságokkal, sorozatgyilkosokkal sétáltatom. Bár vár rám még néhány Stephen King regény, de eddigi tapasztalataim alapján az annyira nem teszi gallyra az idegrendszerem, mint pl egy horrorfilm. Azokról például már letettem. Néha-néha elémkerül egy, de akkor is igyekszem olyat választani, ami nem valami természetfeletti témát dolgoz fel. Bár rettentően szeretném őket - nem hiába szeretem az Odaátot is, bírom ezeket a "szellemes dolgokat" - de hosszútávú károkat szokott okozni bennem.

---

A végére pedig, szolgáljon ez magyarázatnak, miért nem szeretem a pirítóst:

View more

Kedvenc zenéimet fizikai formátumban gyűjtöm (bakelit, kazetta, cd). Egyik kedvenc zenekarom a Tool, van nekik egy koncertalbumuk 2000-ből, amit igen nehéz beszerezni, mert egyrészt azóta nem volt újrakiadása, másrészt pofátlanul drágán hirdetik a használt darabokat a ritkasága miatt. Szembejött velem kb egy hónapja egy kifejezetten jó áron lévő darab, szép állapotban. Hát gondoltam, itt a tökéletes alkalom, kértem előzetesen képeket a hirdetőtől, majd azok alapján meg is rendeltem (külföldről persze, itthon esélytelen beszerezni). Megjött, minden rendben van vele, volt is egy nagy örömöm akkor, azóta pedig ül a polcon.
Tényleg az általam egyik legvágyottabb darab, mégis hülyén érzem magam emiatt, hogy csak ott gubbaszt. Miközben évek óta epekedtem utána. Szóval szükségem tulajdonképpen nem volt rá, egyedül élvezeti értéke van. Tapasztaltam persze ilyet más gyűjteményi darabommal is, igazából hosszútávon mindig pozitív irányba halad a dolog, mert egyre inkább értékelem, hogy megvan. Másrészt ez a materialista gyűjtögetés, a tárgyak felhalmozása épp egy olyan dolog, ami az alapfelfogásommal, elveimmel némileg ellentétes. Szóval van bennem egy kettősség is ennek kapcsán. Furcsa szituáció.

---

Teljes mértékben átgondolt vásárlónak tartom magam, sőt szerintem túl sokat is szöszölök egy-egy vásárlással. Megnézek minden apró részletet, listát állítok, stb. Persze ez nagyobb tételek esetén érvényes, mindennapos bevásárlás során megszokott dolgokat szoktam venni, ritkán van új a kosaramban.
De már eleve a fogyasztói társadalom létezése is ellenszenves nekem, szóval részese lenni ennek az egész rendszernek kvázi egy állandó belső feszültség számomra...

---

Az említett albumról egy dal:
https://www.youtube.com/watch?v=EgDwkSlCwHw

View more

This is a hard one for me. I really like both. I love being close to stuff and if I'm awake at 2am and want a snack there's always some place open. And you don't have to drive too far to go out to restaurants, the grocery store, or shopping. But I also really like the idea of living out in a pasture on a cute little ranch with a garden and not having people around all the time. I think overall I'd lean towards the city though. Maybe just have a good little chunk of land so that it's a little isolated.
I'm a massively introverted person so that in itself might make me sound like I'd prefer living in a place that has less people in it and is less crowded. However counter to that is I'm big on technology to support my way of life so a city will be more suitable for me in that respect. Anyway, being an introvert in a small town with less people around might actually be a disadvantage in itself. I like being anonymous - a face in the crowd, so to speak - and from what I know about small towns and from what Mitsuha (I think she said it somewhere) said people in smaller municipalities tend to be more tight knit than people in large cities. It would be harder to have privacy and stay anonymous. I guess I'll pick living in a city over living in the countryside, considering my interests and way of living. But I can't say some perks of living in the boonies don't interest me either. If a new city life is what you have been longing for, then congratulations to you! Just like Mitsuha who was able to make it to Tokyo in the end (even though it was kind of by an unexpected force).

---

Well, this topic post and comments look like people prefer city life over countryside life. In fact both sides have different good stuff and bad stuff. I think a big move from one side to another side is not an easy job and it can take some time to get used to a new life. Living a happy life is the most important thing. I remember the precious times when I lived in countryside I used to read books on my way to school by train, and I often enjoyed looking out of the window during my 40-minutes long train trip. I think by the change of four seasons, the shapes and the colors of the sky have been seen differently during these three high school years of mine, and all these can be connected to my current works. Now, the landscape, the scenery, and the emotions in the past, become a powerful tool for me to try to make something when I have grown up to my adulthood.

View more